Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Függőleges húrozású empire zongoráink

fent), és „Verschiebung" e pedál lenyomásakor a billentyűzet a mechanikával együtt, vízszintes síkban eltolódik, a kalapács ezáltal három húr együttes megszólaltatása helyett két (Verschiebung bis ,,due corde"), vagy csak egyetlen húrt (Verschiebung bis ,,una corda") üt meg. Németországban ezeket a függőleges húrozású zongorákat Bécsben tanult fiatal mesterek terjesztették el. Az újfajta mechanizmus ismertté válhatott még Wachtl és Bleyernek 1811-ben megjelent közzététele révén is, midőn találmányuknak, függőleges zongoráiknak részletes leírását közrebocsátották

14

. Bemutatott zsiráf-zongoránk tehát a XIX. század második évtizede előtt aligha készülhetett. Zongoránk alkotójának nevét röviden, közelebbi adatok nélkül, csak egy kisebb monográfia szerzője említi.

15 Conrad Heubeck 1803-ban került az északbajor Erlangenbe. 1811-ben ugyanott fia született — Johann Sebastian Heubeck —, aki atyjának 1837-ben bekövetkezett halála után, 1838-tól tovább vezette a műhelyt, majd 1852-ben elköltözött a városból.

16 Tudomásunk szerint Conrad Heubecknek a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött, jelzett zongoráján kívül, közgyűjteményben más műve nem található. Bemutatott hangszereink a klasszicizmus zeneirodalmát megszólaltató zongorák jellegzetes példái. Mindkettő az európai gyűjteményekben őrzött társaik mellé állítható hangszer-ritkaság. Amint e korszak bútorzatára a sokféleség, praktikusság is jellemző, ugyanúgy zongorái is — a lakásberendezés részei —, rendkívül változatosak. Sokféle „kombinált" hangszer készül ebben az időben: varróasztal-, teázóasztal-, íróasztal-zongora. A változatok sokfélesége lehetővé teszi a díszítőelemek variációját, a különleges, egyéni megoldásokat, s ezeken keresztül kifejezésre juthat az alkotó nemzeti jellege is. 14 „Historische Beschreibung der aufrechtstehenden Forte-Pianos, von der Erfindung Wachtl und Bleyers in Wien." Allg. Musikalische Zeitung, 13. évf. 1811. nov. XVII. sz. melléklet. (Kinsley, O. : i. m. 187. old.) 15 Pongratz, A. : Musikgeschichte der Stadt Erlangen im 18. und 19. Jahrhundert. Dissertation. Erlangen 1958. 16 Az adatok közléséért az erlangeni egyetem docensének dr. Franz Krautwurstnak ezúton is köszönetet mondok. Johann Sebastian Heubecktől a bécsi hangszergyűjteményben található egy asztal alakú zongora. Lásd: Luithlen, V. : Alte Musikinstrumente. Wien ] 954. 27. old.