Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Somogyi Árpád: Limogesi zománcainkról
gesebb képviselője volt, Léonard Limosin kortársa, de más vérmérsékletű, más beállítottságú művész. Technikája kissé szárazabb a kortársakénál. A figurális és ornamentális ábrázolásokat egyformán kedvelő, de hideg színekkel és szárazabb rajzzal ábrázoló mester. Témáit és dekorációit gyakran itáliai, német és korának francia mestereitől kölcsönözte. A műfaj, amit kedvelt, az ,,en grisaille" volt, ennek jegyében alkotta legtöbb művét. Ez egymagában is sokkal keményebb összhatású, mint a polychrom festőzománc. Az Iparművészeti Múzeum ,,Május allegóriája" tálján jellegzetes P. R. szignója és az 1560-as évszám található. Pierre Reymond különben a hónapok allegóriájából több sorozatot festett. Londonban a Wallace gyűjteményben hat különböző példány, 15 a prágai iparművészeti múzeumban egy ,,Április" hónapot allegorizáló tál található. 16 Reymond a múzeumunkban levő művein alkalmazott keretdíszt máshol is felhasználta, így a Louvre ,,Genezis"-t ábrázoló és 1560-as évszámmal ellátott tálján ugyanezt találhatjuk. 17 Máskülönben egy „Április" képével ékített tálka, melynek peremdísze a mienkével azonos, a zürichi Kunsthausban látható. 18 Megemlítendő, hogy múzeumunk Pierre Reymond jelzésű táljának „Május allegóriája" ábrázolása nem a mester egyedi alkotása. Csaknem egyező kompozíció díszíti a Louvre egy másik tálját, melyet Jean Court dit Vigier készített, aki kortársa volt Reymond mesternek. 19 A két mester munkáján található azonos ábrázolás a motívumoknak a limoges-i zománcfestők körében történő vándorlására utal, és bizonyára a kézről kézre adott mintalapok használatát bizonyító jelenség. Pierre Reymondnak attribuálható egy másik munka is gyűjteményünkben. 20 Ez egy hatszögletű sótartó, melyet fekete alapon szürkés színnel apostol alakok, két végén pedig félgömb alakú horpadás mélyén mitológiai alakok és rózsák díszítenek: Diana és Herkules profilban. Weiner Mihályné a nápolyi Capodimonte múzeumban talált ehhez analógiát. Gyűjteményünk e darabján szignó ugyan nincs, de Weiner Mihályné feltételezi Pierre Reymond körével való összefüggését, minthogy a limoges-i mesternek több Herkulessel díszített, szintén hatszögletű sótartóját őrzik a Louvre-ban. 21 Soron következő feladataink közé tartozik a magyarországi limoges-i zománcművek általános katalogizálása. Számos értékes darabbal gyarapodhat az iparművészet e gazdag fejezetének emlékanyaga. Tehát a fennmaradó többi vastagságot a zománcréteg tölti ki, ami a tálat mindkét oldalán befedi azonos vastagságban. A díszítés a további égetés során jött létre. Először a szürke színt fektette a fekete alapra, kitöltve az ékítmények kontúrjait. Majd hideg fehér színnel felrakta a fényeket, melyek plasztikát adtak az ábrázolásnak és feketével satírozta és kontúrozta a rajzot. Ezután kiégette. Majd a kiégetést követte újabb alacsony hőfokú égetés, mely az utolsó fázist jelentette azzal, hogy arannyal a felüldíszítést elkészítette. A tálka fenékrészén láthatók az égetésnél alkalmazott állvány nyomai, melyre a tárgyat ráhelyezte a kemencében. Ezek kb. 2 — 3 cm távolságra vannak egymástól, körben elhelyezkedő lyukak formájában jelentkeznek. A csak nagyítóval látható lyukak fenekén az összeolvadt fém ül. Ez bizonyítja, hogy a fekete zománc egyetlen égetéssel került a felületre. 15 Thieme — Becker : Bd. 28. m. h. 16 Umëleckopfûmyslové Múzeum v Praze. Katalógus 1950. 17 Marquet de Vasselot : Musée du Louvre. Orfèvrerie. Paris, 1941. No. 591. 18 Falke, O. : i. m. T. 23. No. 70. 19 Marquet de Vasselot: i. m. No. (591. 20 Ltsz.: 11196. M.: 12 cm. Sz. : 8. cm. ei Marquet de Vasselot : i. m. 627, 628, 629.; Molajoli, B. : Notizie su Capodimonte. Napoli 1960. 98. p.
