Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Somogyi Árpád: Limogesi zománcainkról

4. kép. L. Limosin: Utolsó vacsora (részlet) XVI. sz. első fele L. Limosin : La Cène (partie), moitié première du XVI

e siècle Egyéb megoldásbeli azonosságok is felfedezhetők. Mária arcának nemcsak a rajza, de a homloka, fejtartása, állának vonala, a szem, az ajak megfestése is mindkettőn azonosnak látszik. A háttérben a szakállas király arcvonásai, a szakáll kontúrozása azonos mester kezére vallanak. Mutatkoznak hasonlóságok egészen finom részletekben is, így a gyermek szaggatott, pontsorból alakotott kontúrvonalazása mindkét alkotáson egyforma. A szaggatottan, pontsoros, finom ecsettel készült kontúrozás a budapesti ós a zürichi táblán többször ismétlődik. Ugyanígy szaggatott vonallal, szinte finom tűecsettel felrakott pontsorból kontúrozott a budapesti táblán József arca, a zürichin pedig a háttérben álló szakállas király feje és mind a két táblán az előtérben térdeplő király szakálla. Ez az aprólékos elemzés a két mű technikai azonosságait fedi fel, ami a mesterkérdésben döntő szerepet játszik. Művészi kvalitásuk egyenértékű. A technikai kivitelben mutatkozó azonosságok és az egyforma kompozíció megint arra utalnak, hogy a két táblának egy a mestere. Ezt erősíti meg a két tábla kerete is. A pesti és a zürichi tábla profilált keretén ugyanazokat az applikált díszeket találjuk : középen karikára csavarodó szár, két végén egy-egy rozettával. Otto von Falke meghatározása alapján a zürichi táblát Nardon Pénicaud műveként tartják nyilván, készítését 1510-re teszik. A vizsgálatok kétségtelenné teszik, hogy az Iparművészeti Múzeum zománcképe szintén Nardon Pénicaud 1510 körüli munkája.

10 10 Annak idején a leltárkönyvi bejegyzést készítő muzeológus sejtette a tábla eredetét: Nardon Pénicaud műveként határozta meg.