Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Somogyi Árpád: Limogesi zománcainkról
A fej kifejezőn aprólékos mintázású. A nyitott tenyerű kéz, a test felső része erősen stilizált, az anatómiai formákat hangsúlyozza. Ágyékkendője nem részletezett, a főbb formákat néhány vésett vonallal érzékeltette a mester. A fejen abroncskorona van. A korpusz szokásos módon szegecsekkel van a kereszthez erősítve. A kereszt fennmaradt zománcos részlete kék alaptónusú. Ebből kiviláglanak a kerek rozetták kék, zöld, fehér, sárga, piros színükkel. Keretében ezek kékesfehér, a korpusz mögött zöld színűek. A korpusz trébelt vörösréz, aranyozása erősen kopott. A Zürcher Kunsthaus négy nagyszerű hasonló példányt őriz. Részleteikben gyűjteményünkével sok azonosságot mutatnak. így a kereszt kiképzése, a beágyazott zománcdíszítések elhelyezése, alakja egyezik. Otto v. Falke a zürichi példányokat szintén a XIII. századra datálta. Megemlítendő, hogy rokon példányok a Benario és 1913 körül a Kuntzsch— Wernigerode-gyűjteményben voltak. 6 A vésett aljú vagy beágyazott zománc kora a XIII. században lezárult. E műfaj virágzó korszaka után a limoges-i műhelyek körében két évszázadnyi pangás következett. A vésett aljú zománc iránti érdeklődés csökkent. A műfaj elvirágzott, a nagy művek készen álltak. Még hiányzott az újabb technika felfedezése, mely új utakat keresve, felfrissíthette volna a limoges-i zománcművészetet. A reliefzománc kísérletei után a XV. században kialakul a festett zománc, mely ezután nagy mesterek keze alatt virgázott fel. Jean Fouquet, a nagy francia festőnek 1450 körülire tehető zománcműve az eddig ismert legrégibb festett zománcalkotás. Eszerint tehát a technika keletkezése a XV. század közepére tehető. Gauthier és Marcheix adtak legújabban részletes leírást e műfajról. 7 Korábban már ismert körülményeket, a megmunkálás egyes újabban megállapított fázisait ismertetik művükben. Továbbá vizsgálat tárgyává teszik az ábrázolások szerzőségének kérdését, és arra a megállapításra jutnak, hogy korabeli művészek sokszorosított grafikáit, metszeteit, rajzait is felhasználták zománcfestő mesterek. Az Iparművészeti Múzeum limoges-i festett zománcai közül legjelentősebb egy köríves festett zománckép, melynek kerete aranyozott vörösréz, foglalata gótikus, baldachinnal fedett, fiálés, architektónikus fülke (3. kép), amely felül liliomsorral szegélyezett. A talapzatot elől kazettába foglalt ovális, fényezett hegyikristály díszíti. Hátoldalán kérdőjel alakú füle van. Tulajdonképpen csóktábla volt. A magyar gyűjtök 32 500 aranykoronáért vették a Kaufmann-gyűjtemény aukcióján, mint limoges-i, 1500 körüli francia munkát és a múzeumnak ajándékozták. 8 A zománckép a Háromkirályok imádását ábrázolja, zárt körkompozícióban elrendezve. Bal szélén, a padon ülő Mária ölében tartja gyermekét s az előtte térdeplő király felé veti tekintetét, aki nyitott ékszerládikát tart. A kisded mindkét kezével nyúl a ládika után. Mária bal válla mögött a háttérben áll József, kezét imára kulcsolva. Mellette egyik szakállas, fején koronát viselő király vállához emelt jobb kezében zacskót tart. Bal kezének mutatóujjával a zacskó felé mutat. Kissé balra hajtja fejét, mintha a közvetlen mellette álló fiatalabb, borotvált arcú királlyal beszélgetne, aki bal kezét derekáig emeli, s 6 Falke, O. : Alte Goldschmiedewerke im Zürcher Kunsthaus, Leipzig, 1928. 57. p. 19. T., 12. T. No. 27, 28, 29, 30; Lepke: Sammlung Hugo Benario. Berlin, 1927. 69. tábla; Lepke: Sammlung Kuntzsch-Wernigerode. Berlin, 1913. 24. tábla, 7 Gauthier, M. M. —Marcheix, M. : Limosiner Email. Praha, 1962. 8 Ltsz. : 10234. M : kerettel 23 cm. Sz. : kerettel 13 cm. A tábla mérete : 7,5 X 9,5 cm.
