Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Somogyi Árpád: Limogesi zománcainkról

színskálát. Az alakok zománcozottak, a háttér a fémből szabadon hagyott. A londoni ereklyetartó a XIII. századra datált. Később a Lord Zouche-gyűjteményben őrizték.

4 Az Iparművészeti Múzeum románkori, limoges-i vörösréz alapú, beágyazott-zománc tábláját ugyancsak a XIII. századra datálhatjuk. A londoni ereklyetartó alapján különben rekonstruálható az a bizonyos ereklyetartó, melynek egykor részét képezte. Valószínűleg — a londonihoz hasonlóan — egy nyeregtetős, románkori ereklyetartó ládika elülső oldallemeze volt. A budapesti vésett aljú zománcos vörösréz tábla középső részét a kereszt rajza metszi. A korpusz ezen hangsúlyozott részt foglal el és felületét jellegzetes román kori, de bizánci eredetre visszavezethető indadísz borítja. Ez az ornamentika a korai bizánci ötvösművészet emlékein, a bizánci kőfaragásban, falfestészetben egyaránt feltalálható. Nem eléggé ismeretes az időpont, amikor a középkori európai művészetben megjelent. Kétségtelen, hogy már korán bevonult a románkori művészet díszítőelemei sorába. A bizánci művészetben sokáig tovább élt, a ,,Paleolog-reneszánsz" is szívesen alkalmazta. Szinte uralkodó volt a bizánci művészet minden térségében. Nemcsak a konstantinápolyi körben, de mindenütt jelentkezett a Balkán félszigeten későbbi korokban is, sokszoros népi megfogalmazásban. Elterjedt Oroszországban és Örményországban is. A bizánci művészet hatása eljutott a latin kereszténység körébe és jellegzetes ornamentikája meggyökerezett a kibontakozó, új művészeti törekvéseket megvalósító román kori művészetben. Az ornamentika bizánci vonatkozásai mellett a zománctábla a román kornak merőben új felfogású művészi koncepcióját mutatja, kompozícióban és technikai megoldásban egyaránt. A jól megfogalmazott alakok, a Krisztus-test ábrázolása, a bizánciból már kilépő középkori Európa művészetét tükrözi. Az oszlopos, árkádos fülkék mélyén álló apostol-alakok újszerűsége nem a megfogalmazásban van; az előző művészeti kor bizánci hagyatékától a román kor alkotta új technikai eljárás különbözteti meg. A vésett aljú zománc román kori ötvöstechnika, mely lényegesen különbözik az előző korok zománcművészetétől. A londoni ereklyetartó oldallemezének és gyűjteményünk táblájának részletei is azonosságokat mutatnak. Az Iparművészeti Múzeum táblájával rokon indadísz borítja ezeket is. A londonin a díszítőkincs némileg már eltér a klasszikus bizánci ornamensektől. A motívumok XI—XII. századi tiszta formaképzése itt már sok bizonytalanságot mutat, és játékosan a tér kitöltésre irányul, szemben múzeumunk táblájának ornamentikájával, amely szoros kapcsolatot tart még a bizánci mintakinccsel. E motívumok különbsége alapján a két tábla közül az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében levő darab keletkezését egy fél évszázaddal előbbre kell helyeznünk, a XII—XIII. század fordulójára kell tennünk. A XIII. századi limoges-i zománcművészet emlékeihez sorolandó múzeumunk vörösréz, vésett aljú zománekeresztje is

5 (2. kép.). A kereszt zománcdíszítése erősen megrongálódott és hiányos, úgyszintén a korpusz is. Töredékesen is a limoges-i zománcművészet jó korszakát idézi. Az aranyozás nyomait mutató korpusz a francia román kori kisplasztika jegyeit viseli magán. 4 Gunynghame, H. : European enamels. London 1906. 86. p. 5 Ltsz. : 19441. M: 22,5 cm. Sz. : 13,4 cm. Kovács Éva : Limogesi keresztek Magyarországon, Művészettörténeti Értesítő 1962. 2 — 3. sz. (Sajnálatos módon e keresztet katalógusába nem vette fel.)