Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: Simon Tróger két elefántcsont szoborcsoportja
A másik, a londoni, azonos témájú szoborcsoport, egy talapzatra komponált, kiegyensúlyozott, csodálatosan szép rokokó alkotás. A múzeum katalógusa szerint az 1750-es évekből való. Simon Tróger művészetének fejlődését életkörülményeinek változásával magyarázhatjuk meg. Tudjuk, hogy tiroli parasztfaragó volt, így érthető, hogy korai szobrain az arcvonások rusztikusak, ami egyúttal a korabeli bajor művészet jellegzetessége is. 19 Rövid meráni és innsbrucki vándorútja után 1726-ban telepedett le Münchenben és a kiváló udvari szobrász, Anton Faistenberger műhelyében dolgozott 1730—1732-ig. Faistenberger elefántcsont faragással is foglalkozott. Feltehető, hogy Tróger az ő irányítása mellett tért át az elefántcsont-szobrászatra, és általa került kapcsolatba az udvari körökkel. A bajor uralkodók a XVIII. század elején építették fel a francia klasszicizáló barokk paloták mintájára, müncheni rezidenciájukat, valamint környékbeli kastélyaikat. 20 Ezek külső és belső kiképzéséhez olasz, francia és németalföldi mesterek terveit és rajzait szerezték be, és művészeket hívtak meg Münchenbe. Ezekből a nagy udvari építkezésekből alakult ki a játékos, könnyed bajor rokokó. Tróger szoborcsoportjainak zöme is a schleissheimi rezidenciából került be a Bajor Nemzeti Múzeumba. 21 Tróger kapcsolata az udvarral III. Miksa József trónraléptével (1745— 1777) megerősödött. Az uralkodó maga is foglalkozott elefántcsont faragással 22 és a művészt ,,antik és jó rajzokkal látta el gyűjteményéből, hogy ezek után alkossa meg szoborcsoportjait". Ezzel magyarázhatjuk meg tehát a Tróger művészetében végbemenő fejlődést. Az 1730-as években még kissé merev, szimmetrikusan elrendezett klasszicizáló kompozíciókat, míg 1745 után harmonikus, zárt, könnyedén megfaragott pompás szoborcsoportokat alkotott. Ezek után visszatérhetünk a budapesti szobrokhoz, hogy ezeket az innsbruckiakkal együtt elhelyezzük Simon Troger oeu vre-jében. Herkules és Omphale történetének ábrázolása igen kedvelt volt a XVIII. században. Számos gobelinen, kisplasztikán, rajzon, képen, szobron, ládán, porcelánon szerepel. 23 Az ábrázolás előképét nem ismerjük. Tudjuk, hogy S. Tróger egyes műveit Bernini, Maderno és Bologna szobrai, továbbá Salvator Rosa festménye után készítette. 24 Ez a kompozíció valószínűlegXVII. századi olasz vagy olasz hatásra készült németalföldi metszet, esetleg színpadi díszlet alapján készülhetett. Erre vall az a körülmény is, hogy a témának azonos felépítésű megjelenítésével más művészeti ágakban is találkozunk. Szoborcsoportunkhoz közel álló stukkó megmintázás látható egy XVIII. század elején készült ruszti (Rust, Burgenland) ház mennyezetén is. 25 Herkules és Omphale itt köpenyben, baldachin alatt ülnek, hátuk mögött lizénákkal osztott fal látható. Szobrainkkal megegyezően tartják kezükben attribútumaikat: Herkules a rokkát, Omphale vadászszerszámait. Ugyanezt az ábrázolást láthat19 Feulner, A. : Bayerisches Rokoko. München 1923. 20 Weese, A. : München. Leipzig 1923. 260 — 404. old. 21 Berliner, R. : i. m. 109. old. 22 Philippovich, E. : i. m. 316. old. 23 Pigler, A. : Barockthemen. II. Bp. 1958. 11. és 504. old. 24 Berliner, R. : i. m. 107. old. 509. 25 Aggházy Mária: Barokk szobrászat Magyarországon. Bp. 1959. 'III. k. 57.
