Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kiss Ákos: A Bubics Zsigmond gyűjtemény

2. kép. Háry Gyula jutalmazott terve — Dessin primé par Gyula Háry zetes átengedés kiállítás céljából történt. Az ajándékozást kísérő iratból pedig az tűnt ki, hogy egy része már 1884-ben szerepelt Párizsban. Az Iparművészeti Múzeum az újonnan nyert nagybecsű gyűjteményt

3 méltóképpen kívánta elhelyezni és bemutatni.

4 A múzeum igazgatója, Rath György az akkori elhelyezésül szolgáló épületben (Andrássy út 67. sz.) a földszinti ún. „Magyar majolika termet" jelölte ki a gyűjtemény őrzésére. A helyiséget Scholtz Róbert neves szobafestővel hozatta rendbe az év folyamán.

5 A Múzeum Bubics terméről a továbbiakban Fittler Kamill tudósít.

6 Tőle tudjuk meg, hogy Bubics Zsigmond már azokban az időkben is gyűjtött, amikor az részéről még nagyon komoly áldozatokat jelentett. Ez a tudósítás számol be a gyűjtemény megnyitásának körülményeiről is, amely Csáky Albin kultuszminiszter és Berzeviczy Albert államtitkárral az élen több száz főnyi közönség jelenlétében történt 1891. december 31-én de. 10 órakor. A gyűjtemény ezután az Iparművészeti Múzeum sorsában osztozott. Az első világháború ugyan megkímélte, de röviddel ezután szenvedte el máig legnagyobb veszteségét. 1921-ben az eddigi megállapítások szerint legalább 110 darabot árvereztek el állományából az Ernst-aukción.

7 Az akkori kultuszkormány sajnálatos módon hozzájárult a múzeumok „selejtes vagy nélkülözhető" anyagának értékesítéséhez, hogy az azok eladásából befolyt összegeket, Németország példájára hivatkozva, gyűjteménygyarapításra felhasználhassák. Ezekhez az elidegenítésekhez minisztertanácsi engedélyre volt szükség, jelen esetben pedig, a határozott kikötéseket tartalmazó alapítóokmány miatt a Közalapítványi Ügyigazgatóság véleményét is kikérték. A múzeum felterjesztésében kiemelte a Bubics-gyűjtemény „muzeál-politikai elbírálás" szemszögéből tudományos kutatásra nem alkalmas voltát. Az iratból kitűnik, hogy az ajándékozó okirat ekkor már nem volt a múzeum irattárában fellelhető, eszerint az akkori vezetők az alapítólevélnek azt a kitételét, amely szerint: „a gyűjtemény mindenkor és minden körülmények között együtt maradjon", esetleg nem is ismerték. Súlyosabb elbírálás alá esik a Közalapítványi Ügyigazgatóság állásfoglalása. 1921. évi január hó 10-én kelt véleményében azt a választ adta, hogy „az alapítólevélben nem foglaltatik olyan értelmű kifejezett kikötés,