Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kiss Ákos: A Bubics Zsigmond gyűjtemény

közül csak egyet említek, egy gyönyörű díszítésű kék és arany csillagokkal ékes és a hg. Koháry család tulajdonát képezett tálat, mely ez ideig egyszersmind egyetlen ismert díszes maradványa az egykori murányi iparnak. Hogy ezen gyűjtemény, melyet az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak felajánlok, az általam kitűzött czóljához és rendeltetéséhez képest kezeltessék: mellékelem a tárgyról szóló alapító oklevelemet 3 példányban azon tiszteletteljes kéréssel, hogy azokat Nagyméltóságod becses aláírásával megerősíteni és az oklevelekben kitüntetett helyeken megőriztetni kegyeskedjék." Ugyancsak a fenti dátummal kelt alapító oklevele is, amely határozottan kiköti az Iparművészeti Múzeumban való feltétlen együttőrzést. Ennek a hangjából is kiérzik a gyűjtemény további sorsát intézményesen biztosítani kívánó féltő szeretet; jól tudja, hogy sok egyedi, nem pótolható tárgy van abban. Az oktatási gondolat, a gyűjtemény egyik értelme itt is hangsúlyt kap; az ajándékozás egyik indoka az, hogy a magyar műipar az egyes darabokat tanulmányozhassa. Az érdekes és a korra jellemző hangú okmányt is egészében adjuk : Alapító oklevél. Én alulírott ezennel kijelentem, hogy 632 (Hatszázharminckét) darabból álló magyarországi, főként holicsi, tatai ós pápai ipartelepeken a múlt században készült agyagedényekből álló gyűjteményemet, melyekben mintegy negyvenöt különféle díszítési nem van képviselve, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak ajándékozom. Kikötöm azonban, hogy e gyűjtemény mindenkor és minden körülmények között együtt maradjon, és abból más gyűjteményekbe, vagy más csoportokba való elhelyezés czéljából semmi ki ne vétessék. A gyűjtemény a szükséges számú szekrényekben czélszerűen legyen elhelyezve s a szekrényeken ki legyen tüntetve, hogy e gyűjtemény az én adományom. A gyűjtemény minden egyes darabja jól gondoztassék, s a károsodástól megóvassék, — annyival is inkább, mert sok unicum van benne, s mert azok elpusztulása pótolhatatlan kárral járna. Ezen megszorítás mellett, s a szükséges óvóintézkedések keretén belül azonban a gyűjtemény úgy kezeltessék, hogy abból a magyar műiparnak haszna legyen, t. i. úgy helyeztessék el, hogy érdeklődő műiparosok az egyes tárgyakról rajzot készíthessenek, azokat minták gyanánt és tanulmányozás czéljából használhassák. A gyűjtemény mindaddig az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum tulajdona maradjon, amíg ez fennáll, s ez idő alatt semmi néven nevezendő más intézetbe elszállítható ne legyen. Azon nemvárt esetben pedig, ha az intézet megszűnnék, — minthogy szándékom, hog}' e gyűjtemény szeretett hazám tulajdona legyen, — adassék át egy olyan hazai intézetnek, melynek keretébe természeténél fogva beletartozik. Minek hiteléül jelen alapító oklevelemet, a hozzáfűzött leltárral együtt három példányban kiállítottam; ez oklevelek egyike a kassai püspökség, másika a Nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi magyar királyi Minisztérium, — harmadik pedig az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum levéltárában őriztessék. Kelt Kassán 1891. octóber 24-én Bubics Zsigmond kassai püspök A miniszter ezt a cselekedetet ,,az önzés nélküli hazafiúság legfényesebb bizonyítékának" minősítette. Az ajándékozás elfogadását azon év december 7-én hagyta jóvá. Ebben az időben azonban, amint az a fentiekből kitűnik, a gyűjteménj^ egy része már az Iparművészeti Múzeumban volt. Egy 321 darabból álló, főként holicsi, néhány tatai, stomfai tárggyal tarkított, túlnyomórészt fajanszokbólálló együttest ideiglenes letétként már 1889 szeptemberében beszállítottak oda. A Múzeum 205/1889. sz. szeptember 4-én kelt irata szerint ez az elő-