Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához

2. kép. Rés/Jet a ..piano carré" faragott lábazatáról* Détail de la console sculptée; du piano carré A spinét (franciául „épinette") és a virginal kereszthúrozású hangszerek voltak, megfelelően gyengébb hangerővel, viszont kisebb terjedelmük miatt, hordozható alakban is készültek és házi használatra voltak alkalmasak. A csembalófélék között számos pompázatosan kialakított hangszer maradt fenn. Legtöbbször faragott és aranyozott lábakon nyugszanak, a hangszekrény kívül-belül festett, aranyozott, berakott, a barokk és rokokó ornamentika tárházának összes motívumai megjelennek rajta. A kor nagy festői* díszítették tájképpel, figurális jelenetekkel, chinoiserie-vei. Ez a sok díszítőelem a század végén a klasszicizmus szellemében főleg az angol példányoknál nemesi egyszerűségnek ad helyet, és a hangszereket csak a gondosan megválasztott borítófa díszíti. Hangszerünk nem ,,

clavecin" = csembaló, amint ez az adományozó okirat. 6. pontjában tévesen szerepel. De amint látni fogjuk, nem is klavikord, noha erre sokkal inkább emlékeztet. A klavikord az érintő mechanikán alapul. A billentyű kétkarú emelőként leütésekor felemelkedő végén alkalmazott fémnyelvecskét (érintőt) nyom a húrhoz, amely ezáltal az érintés helye és a húrláb közötti szakaszon rezgésbe jön és hangot ad. Az érintés helyén túli rész tompítására a húrok között átfűzött posztócsík szolgál. Minthogy a klavikord érintője a húr megérintésénél nem a teljes húrt hozza kilengésbe, hanem a rezgés végső csomópontját határozza meg, hangereje lényegesen kisebb mint a csembalóé. Viszont a rezgés, közben fenntartott érintés a hangszínezet befolyásolására ad lehetőséget. A klavikord minden valószínűség szerint Olaszországban született, innét szórványosan terjedt el, komoly jelentőségre csak német nyelvterületen jutott. Kellemes, kissé fátyolos hangja megszerettette a zencérzékkel bíró német közönséggel, ahol a polgári otthonok kedvelt hangszerévé vált. Külsejét tekintve a klavikord hosszúkás négyszegletes szekrénye korábban egyszerűen puhafából, később nemes fákból készült. Faragással, intarziával is díszítették, fedelének belső oldalán festmények, és díszes feliratok is látható!" A XVIII. században hordozható állványra helyezték.