Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához

ZLIXSZKYNÉ STERNEGG MÁRIA A D A L É K A „P I A X 0 C A R R É" KIALAKUL Ä S Á X A K E L S Ő A L L O M Ä S Á H O Z A régi zene megértéséhez, amint ma már egyre inkább valljuk, szükség van a régi hangszerekre. A hangszertörténet kutatja milyenek, voltak ezek, s igyekszik őket feltámasztani. Zene és zeneeszköz kölcsönös alakító hatása mutatkozik meg a zongora történetében is. Az Iparművészeti Múzeum tíz zongorát őriz az 1780—1850 közötti évekből, melyek kettő kivételével jelzettek. A legkorábbi, e tanulmány tárgya: gr. Nemes Albert adományaként egy XVIII. századi francia hárfával együtt került múzeumunk birtokába.

1 Nemesen egyszerű formái és művészi kiképzése ellenére a mai zongorák mellett szinte játékszernek hat. Mind szekrénye, mind pedig sajátos mechanikája jelzetlen. Származásának kutatásakor e tárgyat két oldalról közelítettem meg, s a kettős vizsgálat eredménye — a művészettörténeti (corpus) és hangszertörténeti (mechanika) — meggyőzően egészíti ki egymást, erősíti a külön-külön, illetve a kettő összefüggésében kialakult konklúziót. A külső leírása (1. kép) A szekrény anyaga kemény, kiválóan faragható, természetes színében enyhén fényezett diófa. Tulipánban végződő lefelé keskenyedő faragott hasábos lábakon áll. A tulipán fölött egy mélyített oldalú, majd egy rozettás kocka következik, melyhez az átlósan elhelyezett, gyöngysorral díszített négyzetes keresztmetszetű merevítő csatlakozik. Az átlók találkozási pontjában apró ökörszemes és oválisos faragványokkal díszített téglalapon a zene jelvényei vannak, szabadon álló csoportban kifaragva: líra, kotta, gitár, babérkoszorú és virágot ontó bőségszaru (2. kép). A lábak felső kétharmadában plasztikus ovális gyűrű mellől felfelé haladtában nagyobbodó gyöngysor illeszkedik az élek vájataiba. A lábak ökörszemes taggal kapcsolódnak a mechanikát magába záró, asztalt alk.otó szekrényhez. Ennek rövid íves oldalain láthatók a vasból való kengyeles fülek, melyek a kis hangszer könnyed mozgatását segítik. A káva körben faragott, homlokfalából széltében elöl mintegy % résznyi lenyitható, és itt a billentyűk láthatóvá válnak. Faragott díszítményei : alul félbe vágott levelekre vagy szívekre emlékeztető faragvány sor (rais de coeur), felette sodort levél fut körül. E felett sima keretelésben látható a szimmetrikus, mélyített alapú faragás: körbefoglalt rezedaleveles rozetták és emblémák között egymásnak háttal álló virágos bőségszaruk váltakoznak (3. kép). A lenyitás miatti átvágások helyén megosztott rozetták szerepelnek. A bőség-