Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 5. (Budapest, 1962)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - A faenzai Museo Internazionale délie Ceramiche rövid története

kemencéjétől a legmodernebb villanykemencékig, az égetés különböző módjait, a kitűnően fölszerelt technológiai laboratóriumokban, neves művészek és technológusok vezetésével tanulja a hallgatóság. A képzés hasonlóan a cseh üvegművészeti kiképzéshez nem egyöntetűen sematizált. Különböző képességű hallgatók képességeiknek megfelelően rövidebb vagy hosszabb időt töltenek itt. A legmagasabb fokig, a művészképzésig magától értetődően csak a valóban művészi képességűek jutnak el. A közbeeső fokok művelt ipari művezetőket, magas képzettségű szakembereket adnak a kerámiaiparnak. Faenzát a második világháború folyamán súlyos bombatámadás érte. A gyűjtemény nagy része — különösen a nemzetközi részleg — elpusztult. 1946-ban a 68 éves Ballardini ismét hozzálátott, hogy a nemzetközi kerámiamúzeumot újból létrehozza s a ,,Faenzá"-t ismét megindítsa. Százával küldte szét a világba leveleit. Fáradhatatlan és nagy jelentőségű kutatásai következtében elért nemzetközi tekintélye, szülővárosának szeretetétől áthatott egyéniségének varázsa, és a leveleihez mellékelt leporellón látható rettenetes pusztulás képe még olyan államokat is adakozásra késztetett, amelyek maguk is a háború ezer sebéből véreztek. Pénzadományok, műtárgyak, értékes magángyűjtemények, nagy jelentőségű ásatások leletanyaga gyűlt újból egybe. A múzeum régi külsejében, de sokkal korszerűbb berendezéssel született újjá. A múzeum jelenleg kb. 20 000 darabbal mutatja be az itáliai fajanszművészet fejlődését egészen a mai napig. Külön szemlélteti a faenzai majolika és fajánszművesség történetét. Önálló részlege van az antik, távolkeleti és praecolumbián kerámiák kiállításának, a modern olasz keramika reprezentatív alkotásainak ; a közeikeleti és hispano-moreszk keramikát közel 16 000 ásatási lelet illusztrálja. Ballardininak közeli kapcsolata volt Magyarországgal. A faenzai keramikai főiskola kerámiatechnológia tanára több mint két évtizeden át a ma már nemzetközileg ismert dr. Korach Mór volt, jelenleg a budapesti Műszaki Egyetem professzora, Kossuth-díjas akadémikus. Korach professzor, mint Wartha Vince nagytehetségű tanítványa, Wartha kezdeményezéseit széles alapokon továbbfejlesztve bevezette és meghonosította a modern olasz nagyüzemi keramikában. Ugyancsak az ő lelkes és fáradságot nem ismerő, áldozatkész tevékenységének köszönhető, hogy a Kultúrkapcsolatok Intézete, megértve a faenzai reprezentatív magyar keramikai kiállítás kulturális és művészeti jelentőségét, az ügyet magáévá tette, és az új gyűjtemény összeállításával az Iparművészeti Múzeumot bízta meg. A Tuküldendő gyűjteményben — a lehetőség szerint (mert az elv az volt, hogy ne a múzeumok anyagából, hanem vásárlás útján gyűjtsék össze az anyagot) — helyet kapott a régi és a modern népművészet, a régi és a modern manufakturális kerámiák mellett a már külföldön is elismerést kivívott egyéni művészek több alkotása is. A magyar anyag számára Giuseppe Liverani, a múzeum jelenlegi igazgatója, Ballardini tanítványa, igen előkelő helyet jelölt ki. Egyik oldalon a franciák, Picasso, Matisse, Chagall, Cocteau, Éluard és Léger világhíres kerámiáival, másikon a németek, szemben a Szovjetunió és Svájc szerepelnek. Szerénytelenség és a sovinizmus vádja nélkül megállapíthatjuk, hogy az új gyűjtemény abban a nagy seregszemlében, amit a Mostra delle Nazione képvisel, komoly művészi gazdagodást, élénk, egyéni színt jelent.