Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 5. (Budapest, 1962)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - A trencsóni refektórium
Un seul lit provisoire 49 se trouvait dans l'atelier de menuiserie de la maison de Trencsén, où habitait un artisan laïque. Parmi les membres de l'ordre se trouvaient des architectes bien formés, des peintres plus ou moins bons et des artisans excellents. Par suite des déplacements ayant eu lieu tous les deuxièmes ans, les conventuels ont eu l'occasion de passer nombreuses années à l'étranger, en Autriche, en Allemagne et en Italie, ainsi ils eurent la facilité de connaître les nouvelles tendances de style et les techniques plus évoluées. Bien que les conventuels aient travaillé ensemble dans les ateliers, on ne pourrait parler d'un style dit « jésuite » uniforme quant à son essence. Nous comprenons sous le style jésuite la modification en Autriche du Sud ou à Vienne d'une tendance artistique baroque tardive allant du sud au nord, que ces moines ont apportée en Hongrie. Ce style a gagnée son nom des Jésuites qui furent les premiers à l'implanter dans le pays. En étudiant un à un les motifs de nos ameublements, nous découvrons des analogies qui nous mènent dans des pays lointains où, évidemment, ce ne sont pas les Jésuites qui les avaient introduits. A TRENCSÉNI REFEKTORIUM A trencséni (Trencín) refektórium az ellenreformáció küzdelmeiben nagy hatalomhoz jutó jezsuita rend egyik legjellegzetesebb berendezése. Trencsénben a legnagyobb és legdíszesebb rendház hátsó szárnyában, a földszinten volt elhelyezve. A fennmaradt berendezés az eredetinél méreteiben kisebb, 19 m X 7 m-es, 5 ablakos helyiségben helyezhető el. 1918-ban vásárolta meg a Nemzeti Múzeum. A rendházat 1645-ben alapították és a XVII. sz. végéig eltelt évek kiépítésének első periódusa volt. A refektóriumot 1657-ben szentelték fel. 1677-ben már 40—50 között volt a szerzetesek száma. 1692-ben készült el a refektórium olasz motívumokkal díszített stukkós mennyezete. A XVII. sz. fordulóján a kuruc csapatok támadása idején az aulikus szerzetesek rendházukat elhagyták és csak a szabadságharc le veretése után tértek vissza. Az 1710-es években kezdték meg leégett rendházuk felépítését. 1715-től kezdve állandóan csinosítják az ebédlőt is. 1724-ben külön szárnyat építenek az állandó műhelyek számára. 1728—1738-ig a művészetpártoló Vanossi Antal lett a ház rektora, aki sokat fáradozott a rendház belső kiképzésén. 0 irányíthatta 1732—33-ban a refektórium belső készítését. A refektórium falait diófából készült, jávorfa, körte- és tiszafával törtvonalú és félköríves, szimmetrikusan intarziával díszített berakott falborítás fedi. A falborítás padlóra támaszkodik. A falborításba eredetileg 13, jelenleg 11 db, jezsuita szentet ábrázoló olajfestmény van foglalva. A berendezéshez 5 db különböző hosszúságú, gazdagon faragott szószék tartozik. Az évkönyv írója a készítők nevét nem jegyezte fel, de a mesterséggel foglalkozó laikus barátok feljegyzett nevei és későbbi áthelyezéseik során ottlétük alatt elkészült berendezések azt bizonyítják, hogy a trencséni refektórium készítője : Strassilovszky János asztalos és Paumgartner Bernát fafaragó laikusok lehettek, akik 1732 és 1733-ban novícius éveiket töltötték a trencséni noviciátusban. 49 Archives Nationales, Htt. Dep. Lit. Pol. Man. Jes. p. 975.
