Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája
ros, de ügyes üzletember is volt, minden kreációjának más hangzatos, de találó nevet adott „Cream coloured ware", ,, Agate ware", ,, Black basalt", ,, rosso antiquo" stb. Igen valószínű, hogy a magyar keménycserép manufaktúrák sikerének közönségünk ízlése is akadálya volt. A formában, díszítményben szerény és egyszerű megjelenésű keménycserép nem nyerte meg a széleskörű köztetszést. A telt színekkel bővelkedő fajansz paletta és a nemkevésbé dúsan színezett osztrák és cseh empire porcelán mellett a keménycserép neoklasszicizmusának legtöbbször egyszerű kobalt vonaldísze csak keveseket vonzott nálunk. A neoklasszicizmusnak kerámia iparunkban késő indulása következtében nem volt elég ideje a kiérésre, a közönség meghódítására. A XVIII. sz. végén a keménycserép gyártására áttérő Holies és Buda kivételével a legtöbb műhely a XIX. sz. elején indult és amire átjut a kezdet nehézségein, már a kintről beáramló neobarokk, színes, aranyos, mozgalmas formájú kerámiával találja magát szemben. 6 Az angol és francia keménycserép, sőt a német is a rokokó ezüst formáival indul, s ezután jut el a klasszicista formákhoz, mintegy átvezetve közönségét az új stílus változatba, gyakorlatban bebizonyítva számára az új forma célszerűbb s egyben olcsóbb voltát is. Az, hogy nálunk az építészetben és a bútormüvességben a neoklasszicizmus uralkodó ebben az időben, szerintünk nem bizonyítja ennek ellenkezőjét. E periódus porcelánjai nagyrészt a keménycserép hatására ugyancsak a neoklasszicizmus formáiban jelennek meg. Díszítésükben azonban, bár alkalmazzák az antikizáló motívumokat, a forma egyszerűségéért színes íöndokkal, magas dús aranyozással igyekeznek kárpótlást adni. 7 A külföldi porcelánnak a magyar közízlésre gyakorolt hatása magyarázza meg azt, hogy a pápai műhely, amely aránylag igen korán, a század elején, 1806-ban kerül a tehetséges Winter Mátyás kezére, annak ellenére, hogy a gyár indulásánál Holicsból jött szakemberek működnek közre, nem igyekszik az ott már bevezetett monokróm transzfer eljárás megszerzésére — bár ez olcsóbb volna —, hanem festőket alkalmaz. A fennmaradt pápai emlékanyag egy része, főleg a domborított díszítésüek, angol előképek után készült (2—3. kép), de gyakran másolja a bécsi porcelánmanufaktúra egykorú olcsóbb edényeinek festett díszítését is. Több-színösszeállítású tányérjai már az 1820-as években neobarokk hatást mutatnak. Mindezek ellenére az a műhely, amely a maga korában kifejleszti a speciális magyar festett kerámiadíszítést is, s miután ezzel sikerei vannak, idővel Városlőd ós Kőszeg is utánozzák. (4. kép.) Kerámikai iparunk gátló körülményei között gyakran szerepel a tőkeképződés lehetőségének hiánya is. A XIX. század első felében hazánkban erre nem sok alkalom kínálkozott. Szerintünk azonban sokkal nagyobb akadály a nemesi birtok eladhatatlansága következtében ennek az osztálynak elszegényedése, amelynek pénz hiányában nincs módja vásárlásaival az alakuló műhelyeket támogatni. Kevésszámú városi polgárságunk erre egymagában elégtelen volt. A pesti lerakatok létesítése is azt bizonyítja, hogy a műhelyek közelében nincs megfelelő felvevő piac. A helyzet megítélésénél az általános anyagi helyzet nem hagyható figyelmen kívül. Meissennel kapcsolatban kimu6 Az elbogeni gyár az 1840-es évek elején kelt magyar hirdetésén már „közkedvességű rococo — és reneszánsz — (sic) alakokat sokféle igen jeles festéseket, és eredeti aranyozásokat" kínál. (1. kép.) 7 Jellemző példa erre a bécsi manufaktúra Sorgenthal periódusának porcelánjai.
