Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kiss Ákos: A mozaikkészítés néhány kérdéséről

4. kép. A balácai római villa 31. sz. helyiség mozaikjából ságú szemeket használtak, úgy a szélek egyszerűbb mintázatainál már 2—2,5 cm

2 az általános méret. Természetesen jóval kisebbek a képes ábrázolások szemecskéi. Az i. u. 11. sz.-végi balácai madár jelenetes mozaik kép kőhasábjai között 3 mm-es élűt is találunk. A korai festményhatású képek — emblémák — egészen apró, 2—2 mm-es kis kó'szemcséi igen nagy műgondról beszélnek, a római mozaik virágkorát, teljes kifejló'dését mégis a 11.—

III. sz.-ra tesszük, amikor pedig a gondosan, apró szemekből szerkesztett képmezők divatja elmúlt, a kép nagyjából olyan technikával készült, mint a körülvevő geometrikus mező. A legkorábbi görög mozaikokat, amint említettük, még színes folyami kavicsokból állították össze (Olympia, Olynthos). A hellenisztikus időkből ismerjük már a feldarabolt kőszemcsékből való mozaikképeket, de újabban már a görög klasszikus korból is találtak ilyen mozaikműveket (Motya). Delos i. e. I. sz.-i mozaikjai már szabályos négyzetekbe vágott tesserákból állnak. A római mozaikok legelterjedtebb korában, a II.—

111. sz.-ban a mozaikrakó az aránylag nagy szemcsékből a megelőző időszaknál viszonylag gondatlanabbul szerkesztette lendületes mintáit. A nem is teljesen szabályos rajzú, a felszínen sem egészen egyenletes, enyhén homorú-domborúan hullámzó felületű, így fénysurlódások játékával gazdagodó müvek a korábbi pontos, festményszerű emblémáknál sokszor nagyobb hatást értek el, példázva, hogy gyakran a kevesebb az, ami többet mond.

16 A részleges felszíni lecsiszolás 16 Kiss Á.: A balácai római villa mozaikjai (kézirat) 1957. 44.