Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kornádi István: Az Iparművészeti Múzeum szecessziós gobelinjei a gödöllői művésztelep tükrében

szubjektív okokból kifolyólag látták a telep megszűnését bizonyítottnak. De nem, az ilyen széthúzás legfeljebb hullámzást vitt volna Gödöllő életébe. Egyedül csak a világháborút okolhatjuk, mely gazdasági romlásával, erkölcsi csődjével megszüntette és elterelte a figyelmet a kulturális igényekről. Sokkal tovább tartott ez a válság, semhogy a gödöllői művészek kitarthattak volna telepük mellett, Néhány fiatal eltűnt az élet forgatagában, Belmonte Leo visszament Párizsba, egyedül csak Körösfői maradt meg továbbra is Gödöllőn. Nagy anyagi áldozatok árán csak ideig-óráig tudta a telepet fenntartani, míg végül is a szövőüzem 1919-ben teljesen megállt. Egy évre rá — 1920. június 16-án — Körösfői Krieseh Aladár meghalt. 11. kép. Vaszary János : Jegyespár