Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Sternegg Mária: Iróalmáriumok Debrecenből
leg értékes bútoranyag dokumentációját. Ennek a tervnek keretében kezdtem meg Debrecen város művészi bútorainak és az asztalos céh iratainak feldolgozását. Az összegyűjtött gazdag levéltári anyag igen sok, szinte kizárólag magyar nevű asztalosmester tevékenységéről ad számot, különösen 1750-től kezdődően. Mégis az eddig felgyújtott tárgyi emlékanyag zöme csak a XIX. század első felének klasszicizáló bútoraira szorítkozik. Jelentőségében kiemelkedő és összetartozó csoportot képez a XV11I. század utolsó évtizedéből az a három alacsony írószekrény, amelyekkel e tanulmányban foglalkozni szeretnék. Míg keletkezésük ideje és helye — jelen esetben a debreceni származás családtörténeti kutatás révén igazolható — addig a készítő mester neve ezidőszerint nem ismert. Az az írószekrény, amellyel anyaggyűjtésem során először találkoztam közülük, diófa borítású, jávor és topolyagyökér berakás, sötétre pácolt részletek és némi faragás díszítik. (1. kép) (1895-ben javították, ekkor kerültek rá mostani veretei és gömbös esztergált lábai.) Az első fiókok kiugró középső részének berakott díszítményei : szimmetrikus elhelyezésben füves föld felett kissé durván megfogalmazott rózsa bimbóval és egy nyitott és egy csukott szárnyú pillangó. A lehajtható írólapon geometrikus díszek között hatágú plasztikus hatást keltő csillag, az oldalsó kis fiókok homorú lezáró lapján szalaggal átkötött csokor — tulipán, gyöngyvirág, ibolya — látható. A szekrénynek érdekes színhatást ad, hogy az alsó fiókok középrésze sötétre pácolt diófával, szélső mezői világos topolyagyökérrel vannak berakva ; felső részén az írólap a világos tónusú és az oldalsó fiókok a sötétebb színűek. A szekrényoldal (2. kép) felső részében csíkberakással alkotott ötszögletű mező van kitöltetlenül. Az alsó részt kettősfalú kazetta díszíti, sarkait hangsúlyozottá teszi egy-egy négyzetbe, illetve körbe foglalt hatszirmú virág. A közepén nyolcágú, plasztikusan ható törtszárú csillag foglal helyet. Az írószekrény mai birtokosának elbeszélése szerint, az ő nagyanyja — aki 1915-ben hunyt el — még jól emlékezett, hogy ez az „iratszekrény" az ő nagyszüleitől származott, tehát németújfalui Simonffy Sámuel 1 (1754—1821) posztókereskedő, a város híres főbírájának tulajdona volt, tőle származott öröklés útján családjába. 2 (Jelenleg Debrecenben van.) A dunántúli eredetű család nemessége és adománylevele 1596-ban kelt. Simonffy Sámuel édesatyja, István 1744-ben kerül Debrecenbe, kereskedő, a Nemes Kalmár Társaság assesora. Fia, Sámuel 10 éves korában édesatyjához szegődik inasnak öt esztendőre, s 9 év múlva szabadul fel, majd ügyvédi diplomát szerez. Egy év múlva 1777-ben választják meg szenátornak, s ezzel a díszes hivatallal a főbíróság elnyeréséig a város minden új választásánál megtiszteli. 1788-ban lesz a Nemes Kalmár Társaság tagja, s ez évben veszi fele1 Nagybákaij (Rickl) Antal : Simonff'v Sámuel a debreceni Nemes Kalmár Társaság kiváló tagja, debreceni főbíró élete, munkássága, családja és kora (1754 — 1821). Debrecen, 1936. 2 A leszármazási sorrend a következő : Simonffv Sámuel (1754—1821) — Béllvev Erzsébet (1767 —1826) Simonffy Rozália (1801— 1868) Kis-Orbán Lajos (1797 — 1852) Kis-Orbán Johanna (1830—1915) — Rickl Antal (1826 —1857) Rickl Antal (1857-1926) — Sesztina Piroska (1860—1922)
