Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Pajor Géza: A Keletázsiai Művészeti Múzeum egyik újabb szerzeménye — egy rekeszzománc váza

a rekeszszalagok felrakásának kell következnie.

8 Már magának az edény formájának alakításánál is használhattak egy előre elkészített rajzot, de feltétlenül kellett egy ilyen rajznak szerepelnie a rekeszek kiképzésénél. A rekeszszalagokkal kapcsolatban annyit kívánunk megjegyezni, hogy az ismertetésben szereplő tárgyon kétféle vastagságú rekeszszalagok figyelhetők meg. Az ábrázolás fő elemeiként szereplő állatok körvonalai kb. 0,8 mm vastag szalagokkal készültek, míg minden más rekeszszalag csak kb. 0,5 mm vastagságú. Ennek szerintünk az a valószínű oka, hogy a főmotívumokként szereplő állatokat kiemeljék, hangsúlyozottabbá tegyék. Technikailag a váza rekeszelése jónak mondható. Csak néhány helyen fedezhető fel némi pontatlanság, pl. egyes szalagok végei nem érintkeznek megfelelően más szalagokkal, vagyis a szalagok kapcsolódása egymáshoz helyenklnt nem felel meg a kívánalmaknak, vagy máshol a szalagok nem futnak elég párhuzamosan egymással, ahol különben párhuzamosan kellene futniok. Ez a néhány hiányosság azonban mit sem von le a váza rekeszelésének jó színvonalából. A rekeszek kitöltésére többféle színű zománcot használtak fel. A legnagyobb mennyiségben a rózsaszín egyik fajtája szerepel, mely a díszítés alapszínét adja, s ilymódon uralkodó helyzetben van. A rózsaszínen kívül sok másszínű zománc is megtalálható. így jelentős szerepet tölt be a fekete, fehér, a sárga, a levélzöld egy világos és egy sötét árnyalata. Kisebb mértékben alkalmazták a kéket, az okker-vöröset és más színeket.

9 A felhasznált színek élénk 8 A Cehaj című kínai-kínai értelmező szótár a 644. lapon a csing-tajlan címszó alatt a következőképpen foglalja össze a rekeszzománc készítésének lefolyását : „Készítése hat szakaszból áll : 1. Különböző tárgyak bronzhéjának elkészítése, 2. Bronzszálakból vagy szalagokból először különböző virág, madár, ember stb. mintákat készítenek, majd ragasztóanyaggal ezeket a mintákat ráerősítik a bronzhéjra. 3. Rendkívül finom ezüstporral egybeolvasztják, hogy a minták egybeforrjanak a bronzhéjjal. Ennek következtében a bronzhéj felületén különböző mezőket hoznak létre. 4. Ecsetekkel sokféle színű zománcot külön-külön behelyeznek a rekeszekbe és faszéntüzön szárít ják (kb öt percig), mire a zománc összehúzódik. Ezután ismételten raknak fel zománcot, és ismét égetik. Ezt sokszor megismétlik. 5. A felület csiszolása, hogy az rendkívül fényes legyen. 6. Aranyberakás, hogy az összes olyan helyen, ahol a bronz kilátszik, arannyal legyen bevonva. 9 Csienlung-kori és későbbi tárgyakon is láthatók ilyen színek, azonban más árnyalatban. A rendelkezésünkre álló rekeszzománc anyagban teljesen azonos színeket nem találtunk. A rózsaszín nagymennyiségben való alkalmazására sem találtunk példát.