Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Murányiné Tóth Edith: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum újabb tibeti szerzeményei
használatában gyakorlatlanságra vall az a tény, hogy pl. az egyszarvút, amely a lamaista ábrázolásban nem játszik szerepet, szarv nélkül mintázták meg, a „Nyolc Drágaság" közül csak három egyezik a kínai mintaképpel ; a pénz, a rombusz és a két keresztbetett rinocérosztülök. A többi öt közül három : a kettős vadzsra, a csengő és a váza három pávatollal a lamaista szimbolika körébe tartozik. Az előbbiekhez még két, teljesen azonos palmettaszerű embléma is járul, amelyek szimbolikus jelentése ismeretlen. Mindez azt bizonyítja, hogy a kínai jelképek alkalmazása nem lehet régi keletű. Valószínűleg csak egyes darabokra szorítkozik, amelyek kínai exportra, vagy ajándékozási célokra készültek, és a kínaiak számára ismerős formanyelv alkalmazását tették szükségessé. A teáskanna erősen porózus, vörös cserépből készült gömbölyű fenekű, talp nélküli mázas edény, ezüstfedéllel és kiöntőcső-védovel. Feltehetőleg külön talpra helyezték. A kerek, hasas testhez erősen behúzott nyak és kifelé hajló, profilírozott szájperem járul. A kutatók nagyrésze ebben a formában a kultikus és profán célokra egyaránt használatos ezüst veretes vörösréz, ill. bronz teáskannák utánzatát látja." A nyak felső részéből keskeny fül indul ki az edény vállához. A fül át van fúrva. A lyukon áthúzott gyapotdarabkához csíptetőszerű nyúlvánnyal erősítették a fedelet tartó ezüstláncot. A lánc középen két, rugós megoldással összefogott gyűrűhöz kapcsolódik és a végén karika erősíti a fedél tetejéről kiemelkedő fülecskéhez. A fedél kerek, lapos, lehajló peremből, két lépcsőzetesen egymásfölé elhelyezkedő és fokozatosan kisebbedő hengeres részből áll, tetején lótuszbimbó alakú díszítmény. Egész felületét vésés és domborítás borítja. A szegélydíszt vésett meandersor, valamint zeg-zug vonalban elhelyezett félbevágott őszibarackvirágok sora alkotja. Ezt kettős domborított palmettasor követi, majd hullámvonalban kígyózó indák között a nyolc buddhista jelképet (hal, váza, lótusz, kagyló, végtelen csomó, kerék, zászló, napernyő) láthatjuk. A felső hengeres részt domborítással tizenhatlevelű lótuszvirággá képezték ki. A füllel megközelítőleg egymagasságban az ellenkező oldalon van a kanna kiöntőcsöve, végére erősített ezüst védő lemezzel, £ amelyet vésett inda és virágmotívumokkal díszítettek. Az edényt repesztett aranyosbarna máz borítja, több helyen zöldes foltokkal. A máz alatt a nyaktól kiindulva a hasig köröskörül hat bemélyített lótusz szirom látható. A máz porózus, lepattog, sok az égetési hiba és légbuborék. Az ilyen típusú kerámia Lhasszán kívül Kelet-Tibetben otthonos. 8 Magassága 24 cm., leltári száma : 57.192.1.1. A Tibet iránti művészettörténeti érdeklődés Európában alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Érthető módon elsősorban a két legjellegzetesebb művészeti ág, a festészet és a szobrászat vonta magára a figyelmet és az iparművészet kutatása meglehetősen háttérbe szorult. Különösen mostoha helyzetben van ilyen szempontból a szőnyegszövés. Szakirodalma egyáltalán nincs. Még az útleírásokban is csak szórványosan találunk idevonatkozó adatokat. A szótári anyag vizsgálata során többféle szőnyegtípusról szerzünk tudomást : a sztan ülőszőnyeg, de egyben nyeregtakarót is jelent. 9 A. Tafel, 7 Hummel, S.: Geschichte der tib. Kunst. Leipzig, 1953. p. 109. 8 Asboe, W.: Pottery of Ladokh, West-Tibet. Man JYs 4. 1946.; Hummel, S.: Geschichte der tib. Kunst. Leipzig. 1953. p. 109 9 Das, 8. Ch.: Tibetan—English Dictionary. Calcutta, 1902. p. 548; Jäschke : Tibetan English Dictionary. London. 1949.
