Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dobrovits Aladár: Az ipari formatervezés művészetének elmélete

DOBROVITS ALADÁR AZ IPARI FORMATERVEZÉS MŰVÉSZETÉNEK ELMÉLETÉHEZ Napjainkban, úgy is mondhatnók, évtizedeinkben új művészet alakul ki : az ipari formatervezés művészete. Ahogyan a múlt század közepetájától fogva, különösen azonban a 80-as évtizedben tudatosodott a művészetek nagy családján belül az iparművészet fogalma, úgy tudatosodik és válik egyre önállóbbá jelen évtizedeinkben az ipari forma művészete. Ahogyan azonban az iparművészet maga nem akkor és azáltal keletkezett, hogy tudatosodott és önálló megfogalmazást nyert a mondott időben, hanem olyan idős, mint az ember művészeti tevékenysége, úgy az ipari forma művészete sem újkeletű, hanem az ember mindenfajta tevékenysége közül a legősibb. Annak azonban, hogy éppen a jelen évtizedekben válik tudatossá és aktuálissá, sajátosan a társadalom fejlődésében, a gazdasági alap fejlődésében vannak okai. Kíséreljük meg mindenek előtt magukat a fogalmakat meghatározni. Magyarországon, ahol az iparművészet terén nagymúltú és sajátos hagyományaink vannak, az iparművészetre vonatkozólag nem egyszer súlyosan téves elképzelések uralkodnak. Olvashattunk olyan állítást, hogy az iparművészetet nem hivatásos művészek, hanem iparosok alakítják ki, tehát létrejötte társadalmi folyamat következménye. E nézet nemcsak az iparművészet lebecsülését jelenti, hanem szintén felesleges hangoztatnunk és ismételnünk, hogy a művészet mindenkor a társadalom szükségleteiből fakad, azt szolgálja és fejezi ki. Olyan nézetekkel is találkoztunk, amelyek az iparművészetben ketté akarják vágni a gyakorlati célkitűzés, a tárgyalkotás, az embert közvetlenül szolgáló használati tárgy létrehozásának folyamatát a művészi célkitűzésű alkotásoktól : az utóbbit valami az előbbihez pluszként hozzájáruló többletnek fogva fel. Ezek a nézetek úgy fogalmazzák meg a kérdést, hogy amíg a képzőművészet esztétikai célkitűzéssel újra alkotja és bemutatja a társadalom és természet valóságában működő jelenségeket, az iparművészet esztétikai célkitűzésekkel újraalkotja a társadalom szükségleteiből fakadó, azt szolgáló használati tárgyakat. A képzőművészet — az építészetről, mely jellegét tekintve az iparművészettel sokban rokon, nem óhajtunk beszólni — valóban esztétikai célkitűzéssel újraalkotja, bemutatja képben, szoborban megjeleníti az embert körülvevő természet és társadalom vizuálisan érzékelhető jelenségeit, még akkor is, ha szándékában figuratív megjelenéséről végleg le is kíván mondani. A képzőművészet alkotásainak azonban gyakorlati funkciója, alkalmazása általában nincsen, illetve ez mindig közvetett, az az nem magát a képzőművészeti tárgyat használjuk fel közvetlenül, hanem mindenkor a képzőművészeti 18 Iparművészeti Múzeum Evkönyve 273