Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Soproni Olivér: Régi magyar ólommázas kerámia
Őt lelőni és elfogni nem lehet és ő a gyümölccsel a „másik" világba repül. Ezért látunk a madár csőrében ágat, vagy virágot és ezért van mellette teljesen elstilizálva, már csak mint jelkép, „életfa" is, legtöbbször virágos indák mezébe öltöztetve. Az egyik debreceni tálon 58 a vörös madár alakja igen egyszerű és minden díszt nélkülöz. Iszlám előzményeihez hasonlóan szárnya az elstilizálás, az absztrahálás legfőbb eszköze. Hogy nem igazi madarat látunk, az abból tűnik ki leginkább, hogy a szárny legtöbb esetben kis stilizált, apró mintákkal kitöltött levélke — mint e tálunkon is —, sohasem valódi madárszárny és sokszor teste különböző helyén fekszik, nem egyszer pl. a nyakán, közvetlenül a fej alatt. Debreceni madarunk csőrében egy leveles ágat tart, végén virágokkal. A levelek e kor kerámiájának tipikus formáit mutatják. „V" alakú levélkék ezek a török szokásnak megfelelően váltakozó színekkel és az ág, végén kehely alakú virággal. A madár háta mögött e minta megismétlődik, betöltvén az üres helyet, a tál alakjához igazodva és a keringő inda sodró mozgást ad a kompozíciónak, ellensúlyozva az eléggé mereven megrajzolt madár mozdulatlanságát. Peremének mintáját több töredékről is ismerjük. Ez váltakozó színű, levelekből áll, amelyek a geometrikus rácsmintának már növényi változatai és Itáliában is honosak. A másik debreceni tál (20. kép) 59 madarának teste spirálokkal, körökkel van díszítve vörös-zöld-fehér színekben. Ez megint csak az absztrakciót szolgálja, miként fent a nyakán a kiterjesztett szárnya is. Két hullámzó leveles inda visz mozgást a kompozícióba, de a hajladozó inda már egy új művészetnek és irányzatnak a kezdetét jelenti egy hasonló korsóval egyetemben, 60 a barokk szellem betörését a korábbi reneszánsz kissé merevebb, ünnepélyesebb stílusával szemben. Egri tálunkon 61 a madár már sokkal valószerűbb megfogalmazású. Farkát pikkelysorok díszítik és indadíszeiben nagy szerepet játszanak a kaccsokat jelképező spirálok. A sok kisebb madaras töredéken kívül kettő érdemli meg még a figyelmünket. Az egyik egy tabáni töredék (3. kép), 6- melynek gazdagon díszített ívelt pereméről már szó esett. Öblében tagolt és zöld-vörös-fehér színekkel tarka. Virágdísze egy tulipán, a magyar megfogalmazású kinyílt virág és nem a török bimbó forma. A másik tál tiszavárkonyi lelet. 63 Pereme zeg-zug vonalas és öblében ezen is csak a madár farka és lába maradt meg. Farka nem oly díszes, mint a tabáni madáré és kis tollacskák díszítik. Indás, virágos táltöredékeink motívumanyaga teljesen egyező. Jellemzői a V vagy S alakú kövér levelek, a végtelenül leegyszerűsített akantusz, a sokszirmú, vagy a kehelyalakú virág. Majd gránátalma, vagy az öblükben a hatalmas szétnyílt szirmú tulipán, alul a jellegzetes két kis sziklevéllel, ami nem egyéb mint a nyugati művészetek virágbokrétájának szalaga ; eredetileg a mezopotámiai „életfákon" a mágikus varázsszövegek helye. E virágdíszes tálakon a szerkezet néha túl stilizált és elég merev, de sok esetben erős ritmikus mozgást érzünk a kompozícióban. 58 Debreceni Déri Múzeum, ltsz. : V. 131/1939. 59 Debreceni Déri Múzeum, ltsz. : V. 125/1939. 80 Debreceni Déri Múzeum, ltsz : 1910/1030 61 Egri Dobó István Múzeum, ltsz. : 46. 62 Főv. Tört. Múzeum — Vármúzeum. Tabán 262. 63 Szolnoki Damjanich János Múzeum, ltsz. : 55.330.1.
