Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dömötör Sándor: A szombathelyi múzeum török kendője

török feliratú hímzett terítőkendő"-t ajándékozott. A kendőről Lipp Vilmos 1874. évi titkári jelentésében a következőképpen emlékszik meg : „Kiválóan érdekes emlék, mely a török világ után maradt megyénkben, egy selyem hímzésű kendő, mely eddigelé a kemenes-szent-mártoni templom birtoka volt, s amelynek négyszög szegélye, valamint a középpontot kerítő kisebb hosszúkás négyszög hímzett török feliratot mutat. E tárgyat a szombathelyi megyéspüspök, Szabó Imre úr, egyletünk tisztelt elnöke, értékes viszontajándék útján szerezte meg s adományozta régiségtárunknak."

7 Egy későbbi közleményben így erősíti meg mindezeket : „A kis-czelli járás kemenes sz. mártoni templomában használtatott oltárterítőül azon hímzéssel és hímzett arabs feliratokkal elborított musslinkendő, mely most a Vas megyei régiségtárban őriztetik."

8 Szabó Imre szombathelyi püspök feltűnően érdeklődött a régiségek után. Érdeklődésének nem kis jelentősége van a Vas megyei régészeti egylet gyűjtőmunkájának eredményességében. Feljegyzések nem állanak rendelkezésünkre, azonban Géfin Gyula kiváló helytörténészünk vélekedése szerint kemenesaljai bérmálóútja során tűnhetett fel neki az oltárterítőül használt érdekes kendő, melyett Lipp Vilmos bizonysága szerint viszontajándék ellenében szerzett meg a múzeum számára. A kendő rövidesen Budapestre került, mint ezt Lipp Vilmos egyik útirajzában megörökíti : „Néhány napi pihenés után elnéztem kissé Budapestre. Ezt csak azért hozom fel, mert régiségtárunkból egy régi, hímzett török írással borított mousselin kendőt vittem magammal, hogy ott, az előttem ismeretlen fölírást megfejthessem. Felkerestem tehát régiségemmel a véleményem szerint legilletékesebb helyet, a török konzulátust, az Ősz utcában. Az összes hivatali helyiségekben csak egyetlen szál törököt találtam, ki bámulatomra törökül olvasni nem tudott. Ő azt állítá, hogy a kendőm nem török, hanem arabs, de annyit már én is tudtam, hogy minden művelt török legalább olvasni tud arabsul, lévén ez a mohamed vallásának szent nyelve. Sok csűrés-csavarás után végre kisült, hogy nem is valóságos, hanem csak olyan talmi törökkel van dolgom. Ajánlottam magam s elvittem kendőmet a nemzeti múzeumba, hol talán eddig már megfejtették, miről azonban eddig még semmit sem tudok."

11 Lipp Vilmos tehát nagyon komolyan foglalkozott a kendő ismertetésének problémájával. A Vasmegyei Régészeti Egylet 1875. évi jelentésében írja, hogy a régiségtárban „volna egy hímzett török kendő is, de annak ismertetését akkorra tartjuk fönn magunknak, amikor a rajta levő török fölírásról is felvilágosítással szolgálhatunk, vagy pedig amikor török emlékeinket egyetemlegesen tárgyalni fogjuk."

10 Nem találtunk nyomára annak, kinél volt a kendo a Nemzeti Múzeumban és mikor került vissza Szombathelyre. Visszakerült azonban, de feltehetően nem valami alapos véleménnyel, mint erre Vajda Berta 1880-ban megjelent felületes ismertetéséből következtethetünk. Vajda Berta leírása ekkor a következő : „Török hímzés mousselinra színes selyem virágokkal ama keleti modorban varrva, mely minden hímzés felett áll : mindkét oldalán egyenlő lévén. Nevezetes 7 Lipp Vilmos : A vasmegyei régészeti egvlet évi jelentése. II. Szombathelv, 1874. 105. 1. 8 Lipp Vilmos: A vasmegvei régészeti egvlet 1875. évi jelentése. Szombathelv, 1875. 118. 1. 9 Lipp Vilmos : Régészeti Kirándulások. Vasmegyei Lapok 1875. febr. 11. 10 A vasmegyei régészeti egylet 1875. évi jelentése 40. o.