Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Dömötör Sándor: A szombathelyi múzeum török kendője
(1. kép). A hímzés mintájának motívumai döntőek kora meghatározásában, ezért részletes loírásukal som mellőzhetjük. A csaknem négyszögletes terítő hosszanti szélét 7, oldalsó széleit 6 cm széles fehér vonalú keretben világoskék színű betűkből álló török felirat képezi. A sarkoknál a keretvonalak összefutásából keletkezett kis négyszögben sötét közepű, hat fehér szirmú virág van, a négyszög sarkainál 1—1 térkitöltő, magában álló levélkével. A terítő díszítésében uralkodó szerepük van a sarokdíszítményeknek, amelyek a közép felé hajlanak. A sarokminták tulajdonképpen hatalmas, hatszirmú piros rózsán álló virágbokrok. A tő főága végén sötét szirmú, fehér bibéjű tulipán van. A főágból a tetőtől felfelé haladva először mindkét oldalon 1 — 1 mellékágon hat fehér szirmú, sötét közepű virág látható. Ezeken a mellékágakon 2—2 levélke és 1—1 kék virágocska is van. Föntebb, a második páros mellékág végein hatalmas, sötét közepű, fehér szegfűk vannak. Alattuk a mellékszárból kiinduló levél és fehérszirmú virág húzódik. A szárak színe világoszöld, azonban csupán az egyik levél világoszöld színű, az ellentétes oldalon levő levelek fehérek. A sarokminta díszítése szerkezetének különös súlyt ad az alapot képező hatalmas piros rózsa, élesen tagolt részeivel. A sarokdíszítmények között, a terítő oldalainak közepén a terítő közepe felé haladva helyezkednek el az oldalminták is, melyek a sarok mintákhoz hasonlóan 6 levelű piros rózsán álló részarányos virágbokrok. Az oldal minták rózsái a sarokminták rózsáinál valamivel kisebbek, — csupán 8 cm átmérőjűek a sarokminta 10 cm-es rózsáival szemben. Az oldalsó szélek mellett kétágú szár hajol ki a rózsából, a végén világoskék színű, fehér közepű tulipán hajol oldalt. A két szembenlevő oldal szerkezetében a térkitöltés különböző adottságai miatt kisebb eltérések is észlelhetők. Különösen élesek ezek a különbségek a terítő oldalsó széle mellett levő oldalmintákon. A kettős szár különálló rövid szárrá alakul, s egészen összenő a tulipánok szárával, s a levelek is térkitöltési szükségleteihez igazodnak. A terítő közepét gazdag és szépen tagolt rózsamotívum tölti ki, mely a sarok- és oldalminták rózsamotívumaival ellentétesen fehér szirmú, piros közepű virágból áll. Mind a szirmokat, mind a virág közepét sötét középrészek árnyalják. A sarkokban a tér kitöltésére a szirmokból kinövő, zöld szinű leveles száron fehér szirmú, sötétközepű virág van. A keretet kettős piros vonal képezi, mely a világoskék színű törökbetűs szöveget közrefogja, A keret sarkai a kendő oldalaival szemben vannak, s így az egészből a középrész élesen kiemelkedik. Bár a terítő színezése valószínűen fakult, egészen természetes a rozsdavörös uralkodó szín mellett a díszítmény fehér, világoszöld és világoskék színének hatása : a fehér selyemszálak is természetesen emelkednek ki a terítő muszlinszerű anyagából. A sötét részeket aranyozott fémszálak alkotják. A szegfűk egy része piros szegéllyel van ellátva ; a továbbiaké szemmelláthatóan abbamaradt. A középső keret külső sarkain tulipán virág van. A díszítményeknek a térben ilymódon való elhelyezése, a középrészen elhelyezett rózsaszerű díszítmény a négyszögletes török kendők egyik nagy csoportjára jellemző, s merőben eltér a korabeli nyugat-európai kendők körbefutó csíkként elrendezett mintázatától. 0 Mind az anyag, mind a minta a kendő török voltát bizonyítja, nem beszélve a török feliratról, melynek elemzését 6 Palotay Gertrud : i. m.
