Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája

10. kép. Cukortartó ; barnásvörös és kékfestett díszű porcelán, Pápa 1844. (Bakony Múzeum, Veszprém) történet közlésével, valamint Stingl minden nyomának eltüntetésével öt szerepeltette a gyár alapítójaként. Senki se vegye tőlünk rossz néven, hogy a herendi gyár korábbi fennállásának, — 1828 előtt, — megállapítása kapcsán, Stingl Vince személyének igyekeztünk igazságot szolgáltatni. Fischer érdemeiért még életében bőségesen megkapta számos kitüntetésben a maga jutalmát, sőt még halála után is mindenkor elismerés jutott osztályrészéül. Az idők folyamán a kutatások kiszélesedésével és elmélyülésével új adatok ós eredmények más megvilágításba helyeznek egyes eseményeket és személyeket. A szemlélet megváltozása nem kímélt olyan nagy egyéniséget sem, mint Wedgwood Josiah, akinek Stoke on Trent-i epitáfiumának felirata hirdeti, hogy „egy durva ós jelentéktelen kézművességet választékos művészetté alakított át és fontos részévé tette a nemzeti kereskedelemnek." Hannover Emil, a neves kerámia kutató napjainkban ennek ellentmondott, kijelentve, hogy lehetséges, hogy Wedgwood egy durva jelentéktelen művészetet talált, de annak nagy veszteségére azt manufaktúrává alakította át. Egy angol kritikus pedig azt állította Wedgwoodról, hogy az angol fazekasság géniuszát a neoklasszicizmus kényszerzubbonyába kényszerítette.

52 52 Honey W. B.: Wedgwood Ware. London, 1948. 1 3 Iparművészeti Múzeum Evkönyve