Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája

4. kép. Magyar díszítőstílusú pápai kemény cserép edények, kobalt és nedvzöld színezéssel 1830—1840 k. (Iparművészeti Múzeum) lehetett közvetlenül átvenni. Ezek a technikai gyakorlat hasonlósága következtében könnyebben tanulták el a fajánszkészítés mesterségbeli fogásait, aminek az újkeresztény (habán) műhelyek révén egyes helyeken több évszázados hagyománya volt hazánkban. Tehát a vezető szakembereket, legalább is induláskor külföldről kellett behívni. S bár, ismeretes, hogy e szakma dolgozóit rendkívüli vándorló kedv jellemezte, nem mindig sikerült a megbízható jó szakemberek alkalmazása, pedig a szakképzett masszamester, az égető, az ügyes modelőr és tehetséges festő mind döntő tényező volt a siker szempontjából.

12 Az anyagi áldozatkészség a szaktudás hiányára, mint a gyáralapítások meghiúsulásának legfőbb okára a múlt század nyolcvanas éveiben Petrik Lajos is rámutatott.

13 A XIX. sz. elejétől a kerámiaiparban külföldön is hatalmas változás ment végbe. 1830 körül franciáknál és németeknél úgyszólván megszűnt a fajanszgyártás, kevéssel utóbb egész Nyugat-Európában előtérbe lép a porcelán. A keménycserépféleségeket a rohamosan fejlődő kerámia-technológia által egyre tökéletesebbé tett alapanyag képviseli, amely ahány gyár, annyiféle összetételű. Díszítése már majdnem kizárólagosan levonóképpcl történik, s 12 Ezt bizonyítja az a tény, hogy a kemény cserépgyártásban egyedül valójában jó szakemberek, mint Windschügelék ; 1804-ben Holicson, 1806-ban Pápán, 1815-ben Körmöcbányán, 1824-ben Tatán találhatók. Révhelyi Elemér : A tatai Majolika története. Budapest. 1941. Kéry B.: i. m. Mihalik Sándor : A körmöcbányai kőedénygyártás kezdő korszaka. Folia Archaeologica. Budapest, 1958. 13 ... a főok mindég az volt, hogy kellő szakismeret és a viszonyok meg a rendelkezésre álló nyersanyagok ismerete nélkül fogtak itt-ott a gyártáshoz, amelynek kezdete különben is mindig pénzbeli áldozattal jár. Petrik Lajos : A magvarországi porcelánföldekről. Budapest, 1887.