Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája

2. kép. Virágcseréptartó ; Pápa és angol előképe tatható, hogy a napóleoni háborúk okozta elszegényedés lassú eliminálása után az általános anyagi jólét emelkedésével mérlege egyre aktívabb lesz. A távoli piacokra irányított árut a fuvardíj megdrágítja, ami által veszít versenyképességéből, ez ismét a minőség elsilányodását eredményezheti, ami újabb gátló körülmény az értékesítésnél. Komoly akadályt jelentett a kockázattól vissza nem riadó lendületes vállalkozási kedv hiánya is. Világos példa erre a bakonybéli műhely, ahol csak úgy hajlandók beruházásokat eszközölni, ha azoknak haszna előre biztosíttatik.

8 Zichy Domonkos veszprémi püspöknek nem utolsó sorban azért sikerült Városlődön a porcelánkészítés beindítása, mert a gyárat 1846. november 17-től közel 12000 forinttal korszerűsíti és berendezi.

9 Ez az összeg ilyen rövid idő alatt folyósítva az akkori Magyarországon komoly mobilitást jelentett. Magánember esetében a munkálatok valószínűleg nagyobb költséget jelentettek volna. De ha figyelembe vesszük a külföldi gyáralapításokra fordított összegeket, akkor még ez is eltörpül, hogy mást ne említsünk, a velencei Vezzi Francesco 30 000 dukátot költ porcelángyárának létrehozására 1723ban.

10 Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a XIX. sz.-i magyar kerámikai műhelyek történetét — bár a gyáralapításokra szánt összegek eddig sehol sem voltak kimutathatók —, az alapítások körül jelentkező sok viszontagság mindenütt arra vall, hogy a szűkreszabott anyagi lehetőségek csak a legszükségesebb be8 Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások. Folia Arehaeologica. Budapest, 1957. 9 Mihalik Sándor : A városlődi régi kerámia. Folia Archaeologica. Budapest, 1955. 10 Lane Arthur : Italian Porcelain. London 1954.