Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Egyed Edit: Az Iparművészeti Múzeum török zászlói

8. kép Mivel ezek a zászlók hadicélokat szolgáltak, minden bizonnyal arra kell gondolnunk, hogy a szultáni tiraz készítette. Ezek a szultáni udvar mellett működő textilkészítő centrumok, ahol a szultáni udvar és környezete számára, valamint ajándékként idegen országba küldendő textiliákat, szőnyegeket szőttek. Itt, mint ezt sok írásbeli emlék is bizonyítja, művészek készítették a szövő-kartonokat. Mivel az általunk ismertetett zászlókon a szigorú szabályok szerinti megtervezettség igen jól szembetűnik, azért azt kell állítanunk, hogy ezek Törökország területén működő szultáni tirazban készült egyedi darabok. A török eredet kétségtelennek látszik, ezt a felhasznált díszítőelemek igazolják a legjobban. A textilek szélvégződésénél alkalmazott motívumok, az egymáshoz kapcsolódó tulipánsor, valamint a zülfikár markolatát képező sárkányok szájából kihajló virágok a tiszta török stílus képvielői. Viszont a sárkánynak, mint díszítőelemnek ilyen értelmű felhasználása a kínai művészet stílusjegyei közé tartozik. E helyen való alkalmazása pedig a kínai művészet igen szembetűnő hatását érzékelteti. Vegyük figyelembe az írás vonalvezetését is. Ez az általunk bemutatott darabokon sülüs típusú.

8 Ez az írástípus a nesikh írás egyik tovább fejlesztett formája, amit ünnepélyes alkalmakkor használtak. Betűi kiemelkedőbbek, merevebb típusúak, mint a nesikhé. A diakritikus jelek sűrű alkalmazása, a térben való ritmusos eloszlása nemcsak a könnyebb olvashatóságot szolgálja, hanem díszítő motívumként is szerepel. Eme írástípus virágzásának kora a XV—XVII. századra tehető. 8 Fekete Lajos : Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Bp. 1926. XI. tábla.