Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

B. Koroknay Éva: A vaknyomásos Corvina kötésekről

kimutattuk, hogy a tárgyalásunkat képező hét kötet feltétlen megelőzi az aranyozott kötéseket. Valószínű azonban, hogy az aranyozott kötések periódusában is készülnek a királyi könyvtár számára vaknyomásos kötések. Fel kell tételeznünk, hogy a címerrel ellátott aranyozott kötések a király „belső", személyes használatára szolgáló könyvtár kötései voltak, míg a „külső", a királyi könyvtár további részeit képező kötetek a reneszánsz stílusnak megfelelő, de egyszerű és olcsóbb vaknyomásos kötést kaptak. Ezt támogatja Oláh Miklós leírása is, mely szerint a „belső könyvtár" két egymásbanyíló teremből áll (az egyikben a görög, ós egyéb keleti kéziratok, a másikban a latinok); majd később így folytatja: „ezeken kívül még más két könyvtár is volt a vár különböző helyein, de az előbbieknél jelentéktelenebbek voltak." Ezt a tényt a könyvtár tudomány mindezideig mellőzte, a művészettörténet azonban stíluskritikai vizsgálódásai során a kötéstáblák kutatása közben olyan álláspontra jutott — amint az szerényen a fentiekből is kitűnik — hogyha Oláh megjegyzését nem ismernők is, kényszerűen ki kellene találnunk.

13 * Mint mondottuk, tanulmányunkat probléma felvetésnek szántuk. A felvetett, de megoldatlan általános kérdéseket más kutatók, most már más oldalról kell, hogy megvizsgálják. A kötéscsoport azonban stiláris problémákat is felvetett, nevezetesen a magyar reneszánsz, és így az aranyozott Corvina kötések stílusproblémáját érintő kérdéseket. A szakirodalom az aranyozott Corvina kötéseken kívül eddig nem ismert magyar reneszánsz könyvkötéseket. Ennek következménye, hogy az aranyozott Corvina kötések stílusát mindmáig elszigetelt jelenségként tárgyalják. Pontos külföldi analógiák nincsenek. A szakirodalom eddigi álláspontja szerint pedig e stílusnak a magyar művészetben sem előzménye, sem folytatása nincsen.

14 Ilyen körülmények között az aranyozott Corvina kötéseket zárt egységként fogják fel, ahol belső stiláris változások nincsenek, s az emlékek egyszerűen tipológiai csoportokba oszthatók. Ezek a nézetek számos téves következtetésre adnak lehetőséget.

15 13 Mezey László : Forrásszemelvények a kéziratosság korának könvvtörténetéhez. (Kézirat) 1957. 241 — 242. 1. 14 Nem soroljuk itt fel a Corvina kötések kiterjedt irodalmát, csupán a hazai szaktudomány legutolsó álláspontját ismertetjük. Utoljára Végh Gyula írt erről a kérdésről : Corvin kötések címen, Mátyás király emlékkönyv, Bp. é. n. II. kötet, 279 — 288. 1. Azon megállapításán kívül, hogy a kötéseken használt elemek „a honi díszítő- és népművészetben sem előbb sem utóbb ilyen alakban ki nem mutathatók" a kötések stílusát „az olasz, az arab és perzsa ízlés különös keveréké"-nek véli. 15 A Corvina kötések stílus eredetének tisztázatlan volta indíthatta Ilse Schunkct „Vom Still der Corvineneinbände" c. tanulmányának megírására (Gutenberg Jarbuchh, 1944 — 49. 209 — 227 b). A tanulmány kiindulási pontját a magyar kutatás fentiekben ismertetett álláspontja képezi. Ezt a speciális, sehová be nem sorolható stílust Schunke erőszakolt stílusösszehasonlítással az oláh ornamentikából kísérli meg levezetni. A tanulmány egyébként adatszerű tévedéseket is tartalmaz. Mégis Schunke munkája volt az utolsó, amely a Corvina kötések kérdésével foglalkozott, így a mai német szaktudomány az ő álláspontját tette magáévá.