Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
B. Koroknay Éva: A vaknyomásos Corvina kötésekről
nyába való fejlődés. Ugyanezek az elvek : a fonadékos keret és vele ellentétben a tükör tisztán növényi elemekből alkotott tükördísze, az uralkodó középdíszű, centrális elrendezés — érvényesek az aranyozott Corvina kötések tábláinak díszítési törvényszerűségeire is. Le kell szögeznünk, hogy most tárgyalt kötéseink az aranyozott Corvina kötések stiláris előfutárai. Még szorosabb kapcsolatra utal a két-két kisebb és nagyobb, sávozott belsejű, holdsarló alakú levélke (Motívumtáblázat 2—5. sz. — 1. kép), amelyek csaknem változatlan méretben és formában térnek vissza az aranyozott Corvina kötéseken. A két vaknyomásos kötésű, hitelesnek elismert Corvina egy egész sereg további, a Bibliotheca Corvina állagát érintő problémát vet fel. E kötések kétségtelenül Budán, mintegy 1480 körül készültek. Köztudomású, hogy a királyi könyvtárban nagy számban voltak nyomtatványok, Mátyás ezeket részben ajándékba kapta, részben vásárolta a Budán sűrűn megforduló könyvügynököktől, vagy külföldi megbízottai révén. Eitz József ragyogó okfejtéssel és világosan bizonyítja ezeket a tényeket és azt, hogy lehetetlen elképzelnünk, hogy a Mátyás király rendeletére megjelent magyar egyházi szerkönyvek hiányoztak volna az uralkodó könyvtárából. Nem beszélve azokról a nyomtatványokról, amelyeket Európaszerte Corvin Mátyásnak ajánlottak. 11 Mindezeknek ellenére mindössze négy olyan nyomtatványt ismerünk, amelyben Corvin címer van, s így csakis ezeket ismeri el a szakirodalom Corvináknak. E négy kötet közül az egyik soha nem képezte a Bibliotheca Corvina állagát, Mátyás azt vásárolta és a lövöldi karthauzi kolostornak ajándékozta. A címert a királyi ajándékozásra való emlékezésképpen festették maguk a lövöldi szerzetesek, akik a könyv kötését is készítették. 12 A királyi címer nem feltétlen kritériuma annak, hogy valamely kötet a Bibliotheca Corvina állagát képezte-e, vagy sem, de a tételt meg is kell fordítanunk ; a címer hiánya önmagában nem teszi minden esetben indokolttá, hogy a kötetet ne ismerjük el a királyi könyvtár darabjaként. A nyomtatványok általában kötetlenül jönnek az országba, sőt sok esetben könyvet kötetlenül is ajándékoznak, mint éppen a fent említett lövöldi kötet is tanúsítja. Reális meggondolások és a fennálló tények egyaránt azt bizonyítják, hogy a Bibliotheca Corvina állagát képező kötetek nem voltak minden esetben belső címerrel ellátva és ugyanígy nem volt minden kötet „aranyozott Corvin kötés "-ben. A Bibliotheca Corvinából mindmáig hiányzó nyomtatványokat, magyarországi egyházi szerkönyveket kétségtelenül a fent ismertetett, a hiteles Corvinákéval azonos műhelyeredetű vaknyomásos kötéscsoporton belül is kereshetjük. Az azonosítás természetesen nem könnyű, hiszen a kolostori műhelyeredet felvetésével feltételeztük, hogy ez a műhely — az aranyozott Corvina kötések műhelyével ellentétben — nem kizárólag a király számára dolgozik. A vaknyomásos Corvina kötések ismerete mindenesetre a kutatás új lehetőségeit jelöli meg. Végül fel kell vessük, vajon a tárgyalt két vaknyomásos Corvina kötése időrendben valóban megelőzi-e az általánosan ismert aranyozott kötéstáblákat, vagy esetleg ezek az utóbbiakkal párhuzamosan készültek. Fentebb már 11 Fitz József : i. m. 233 — 244 1. 12 B. Koroknay Éva : A lövöldi karthauzi kolostor kötései. Sajtó alatt (Az Esztergomi Múzeumok Évkönyve.)
