Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
B. Koroknay Éva: A vaknyomásos Corvina kötésekről
nyírt lapjai az átkötést világosan mutatják. A nyomtatványok kivétel nélkül velenceiek, és ezzel kapcsolatban utalnunk kell Buda és a velencei nyomda közismert kapcsolataira. 1492-ben például letartóztatnak egy bécsi polgárt a Jenson-Colonia-Ungelheimer társaság utazójának panaszára, mert az Mátyás király számára átvett 343 magyar forint értékű nyomtatványokat, s az összeget elsikkasztotta. 7 Végül figyelembe kell vennünk, hogy a Váci Pál bejegyzését tartalmazó kötet 1480-ban Budán volt. A kötetek közül négynek budai eredetéhez, illetve használatához semmi kétség sem fér (a két Corvina és a Janus Pannonius kódex, Váci bejegyzését tartalmazó nyomtatvány). A Pontificale Bartoniek szerint 8 Esztergomban készült, és itt használták a XV. sz. folyamán. A bizonyítékok között szerepel többek között az is, hogy a kódex a királyi koronázási szertartást tartalmazza, ez pedig az esztergomi érsek privilégiuma. A kötet később a kassai minoritákhoz került, bejegyzése szerint Szürtey Ferenc fráter vitte oda a budai könyvtárból, miután Buda 1686-ban a török alól felszabadult. Bartoniek feltételezi, hogy Esztergomból a török elől hozták volna Budára, A török elől való menekítésnek azonban ilyen útja nem ismeretes és nem is valószínű, a menekítések mindenkor az ország északi vagy nyugati része felé történnek. A kötések közelebbi meghatározásához az egyik lehetőséget Váci Pál bejegyzése nyújtja. Váci ugyanis Ferrarius szerint (1637) a nyulakszigeti dömés apácák alapszabályait magyarra fordította, és leírta. Munkáját 1474-ben, Szt. Remigius napján fejezte be a nyulakszigeti con ventben. 9 Váci Pál tehát domonkos rendi szerzetes volt. Ehhez hozzávéve a kötések kétségtelenül kolostori jellegét — gondolok itt a Mária írásszalagra stb. — feltételezhető, hogy azok a budai domonkos kolostorban készültek. Tudjuk, hogy a kolostorok külső megrendelők számára is dolgoztak, így a király számára is köthettek könyvet. Lehetséges azonban az is, hogy a közkeletűen ismert aranyozott kötéstáblái folytán jellegzetes királyi könyvkötő műhelyt egy másik, de ugyancsak a király szolgálatában álló szerényebb műhely előzte meg. Fentebb tárgyalt kötéscsoportunk ebben az esetben innét származnék. A fenti adatszerű bizonyítékokon kívül a kötéscsoportot stílusjegyei is magyarországi reneszánsz fejlődéséhez kapcsolják. A magyar reneszánsz kötések e korai periódusára általában jellemző, hogy gótikus motívumokból alakítják a reneszánsz koncepciónak megfelelő táblafelületeket. Az olasz reneszánsz kötéseken általános fonadékclíszt mértéktartóan használják, általában vagy a keret, vagy a tükör fonadékos, és ennek ellentéteként vagy a keret, vagy a tükör az organikus életből vett mintákkal (levélkék, virágtövek, makkok stb.) díszített. Végül a tábladísz felépítése legtöbbször centrális, uralkodó körfelülettel, négy karéjjal, vagy annak variációival. Ritkább a csoportunk korábbi emlékein előforduló függélyes irányú, hármas tagolású tükördíszítmény, de szintén előfordul (pl. a Dubniczai krónika kötéstábláján). 10 Kötéscsoportunkon belül is határozottan érezhető a centrális elrendezés irá7 Fitz József : Mátyás király a könyvbarát. Mátyás király emlékkönyv. Bp. é. n. II. kötet 244. 1. 8 Bartoniek : i. m. 9 Csontosi János : Adalékok a magyarországi XIV—XV. századi könyvmásolók és betűfestők történetéhez. Magyar Könyvszemle, 1879. 55. 1. „Váczi Pái betüfestő 1474 és 1480-ból". 10 Országos Széchenyi Könyvtár kézirattára, Cod. lat. 165.
