Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

B. Koroknay Éva: A vaknyomásos Corvina kötésekről

egy-egy ív csatlakozik. Mint említettük, a tükröt itt egyetlen körfelület uralja, melynek keretében ugyancsak a gótikából ismert karéjok sora, ezen belül pedig a reneszánszban szokásos fonadék helyezkedik el. A tükör üresen maradó felületét négy, négy-négy egyenesszárú virágtőből és öt-öt körkörös mintából alkotott díszítménycsoport tölti ki, szimetrikus elrendezésben. A fenti kötet külső keretsávjának írásszalagja, és az utóbbi két kötet fonadékdísze kapcsolja ide a pozsonyi Egyetemi Könyvtár Leonardus de Utino munkáját tartalmazó ősnyomtatványát. (Jegyzék 7. sz.) Ezen a kötéstáblán (5. kép) ugyancsak írásszalagok sora képezi a külső keretet, míg a körbe futó belső sávot, egymásba hurkolódó fonadékból alkotott négyzetek töltik ki. A négyzetes mezők közepében egy-egy kettős karika látható. A tükörben egyetlen, fonadékkal kitöltött körös felület uralkodik, a sarkokban leveles minták foglalnak helyet. A kötések ismertetése a stiláris fejlődésnek megfelelő sorrendjében történt, az egyszerűtől kiindulva mind bonyolultabb és differenciáltabb tábladíszekig jutottunk. Kétségtelen, hogy ez a sorrend egyben a készítés időpontjának sorrendje is. Egyidejűség már csak azért sem állhat fenn, mivel éppen a kéziratok az egyszerűbb, és a nyomtatványok a gazdagabb díszűek. A kötések készítésének közelebbi időmeghatározásához a tartalom készítésének időpontját kell figyelembe vennünk, jóllehet ez csupán terminus postquem-et jelent. Hoffmann Edit szerint a Guarinus 1459—1490, a Régiómon 1anus 1460—1475 között készült.

4 A nyomtatványok 1473, 1478 és 1479-es évekből valók. Végül meg kell említenünk, hogy a IX. Gergely Decretales-eit tartalmazó nyomtatvány kötéstábláin levő csatokon egymás alá elhelyezett, vésett felirat látható : „Anno 1480". Bár előfordul, hogy korábbi időből raktáron levő fémveretet, csatot használnak fel a műhelyek (az ún. „lövöldi Corvina" 1488-as kötéstábláján 1478-as veretet találunk), nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a körülményt, különösen azért nem, mert az ehhez a kötéshez legközelebb állót éppen 1480-ban illuminálta Váci Pál. Valószínűnek látszik, hogy mindkettő az 1480 körüli időkben került bekötésre. Így a többi kötés készítési ideje az 1470-es évek végére tehető. A legutolsóként említett Leonardus de Utino munkáját tartalmazó kötet végeredményben kiesik a csoport egységes stílusából, a keretben látható írásszalag azonban a leghatározottabban kapcsolja a megelőző, IX. Gergely Decretaleseit tartalmazó nyomtatvány kötéstáblájához. Ezen az írásszalag a legkorábbi három kötet Mária írásszalagjától eltérő, de szövege (E G I D U S?) és jelentése ma még megoldatlan, azonban minden valószínűség szerint szignót rejt. Ezzel eljutottunk a kötések készítőjének, de legalábbis készítési helyének problémájához. A kérdés vizsgálatánál ismét a tartalomra kell utalnunk. A két Corvina kódex készítési helye Hoffmann Edit szerint Ferrara, illetve Firenze, de mindkettőt Budán fejezték be.

5 A Janus Pannonius kódex kétségtelenül Budán készült. A Pontificale csak annyiban jöhet itt számításba, amennyiben magyarországi (Esztergom) eredete kétségtelen, de sokkal korábbi;

6 a kötet körbe4 Hoffmann Edit: Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929. Az azóta hazakerült Regiomontanus még a bécsi Corvina kódexek között szerepel (99. 1.) Guarinus : 101. 1. 5 m. f. 6 Bartoniek Emma: Az Országos Széchenyi Könyvtár 317. sz. középkori kódexéről. Magyar könyvszemle, Budapest 1923. 200 — 204. 1.