Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai

győri kancsónak nevezik őket, pedig akkor már helyben készülnek. Az alvinci újkeresztények által népszerűsített bokály edények, vagyis ónmázas fajanszok megteremtik a finom fajánszdíszedény igényét Erdélyben, sőt valóssággal márkázzák azt. Az a zaklatás viszont, mely a császári kormányzat részéről éri az újkeresztényeket, s részbeni üldözésükhöz vezet,

46 nem tehette őket képessé arra, hogy leküzdjék a nyugat-magyarországi osztrák határvidékről beáradó fajanszok versenyét. Bár Lipót császár 1702-ben még megerősíti kiváltságaikat, számuk az 50-es években már csak 50 fő. Felszaporodnak a karinthiai „lutheri transmigránsokkal", akik azonban inkább Alvinc környékén dolgoznak. Sorsukat az otthont adó Károlyi Zsuzsanna, — s fényűző tárgyakat megrendelő Brandenburgi Katalin, — a nagyszerű gazdasszony Bornemissza Anna után megint egy uralkodónő alakítja ; —- ezúttal végzetessé ! Mária Terézia kegyeit már csak azoknak osztja, akik a a parancsára véghezvitt erőszakos átkatolizálást túlélik Alvincen s akiket a köznép akkor már „fekete németeknek" nevez.

47 A császárnő „confarmationális és consensuális" levelét az alsófehér vármegyei közgyűlés 1767 augusztus 20-án kihirdeti,

48 s az „alvinci német község" folytatja a mesterségeit. A Maros áradása 1771-ben megszakítja az ipar folytonosságát s az csak a század végén kap ismét erőre. A gubernium idejéből vannak adataink egy-egy korsós névről, (pl. Jakob Stutz) minthogy azonban alkotásaik stílusában a fejedelemkori újkeresztények ornamentikája csak nyomokban fordul elő, róluk nem ezen a helyen beszélünk. Ők viszont azok a korsósok, — az alvinci folytonosság letéteményesei, —• kik miatt az e korból származó ónmázas edényeket „alvinci korsóknak" nevezik, annak ellenére, hogy csak kis része kerülhetett ki a műhelyükből és nagyobb része, mint említettem, az osztrák határvidékről kereskedelmi úton jutott Erdélybe, s amint azt, az elmúlt hónapokban elhunyt kiváló nagyszebeni műtörténész, Bielz Gyula is megállapí46 1763. november-december : „Bejövének a vinziek szegények, holott az anabaptisták laktak, előhozák a sok privilégiumot, instantiát adának a guberniumrak, hogy bár csak tavaszig szenvedtessenek meg, ha megmaradniuk nem lehetne." Halmágyi István naplói. 104 — 105. o. 47 1760. Bod Péter : Az isten vitézkedő anyaszentegyháza .... históriája. 433. 1. „Akik Erdélyben laknak Alvincen ... az öltözetekről a köznép nevezi „fekete németek"nek, rendszerint pedig hivatnak újkeresztyéncknek . . ." 48 1 767. május 2. Szentkatolnai Bak : i. m. 43 — 58. old. 7. kép. Füles kupa ónfedéllel. 1655