Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai
Erdély, és nem Krakkó, ahol faenzai keramikusoknak adott működési engedélyt, sem nem Danzig, ahol Báthory anabaptista kerámiai műhelyében tehetett rendelést. 7 Továbbá ismernie kellett a svájci anabaptista emigránsok kerámiai műhelyét Nikolsburgban, mert hiszen ebben az időben az sógoráé Kerecsenyi Lászlóé volt ! 8 Kerecsenyi László viszont Fogarasban volt konposszeszora rokonának Nádasdy Tamásnak, aki a nyugat-magyarországi anabaptisták egyik első patrónusa. 9 Az anabaptista kerámia úgy került tehát a fejedelmi és főúri udvarszertartásokba, hogy maguk az anabaptista mesterek, eme rokoni kapcsolatokban álló főurak különböző birtokain találtak ideiglenes menedéket a vallásüldözések korában. Az anabaptisták céhen kívül álló, többnyire vándoriparosokból összeverődött hitközségekben éltek. Igyekeztek a politikai és vallási üldöztetés alatt is kommunisztikus alapon szervezett termelő kollektíváik különállását megóvni. Gyülekezeteikben, a fazekasoknak vezérszerepük volt, a biblia szószerinti magyarázata folytán. A híres Jeremiás verssort hangoztatták, mely szerint az Úr maga mondta, „eredj a fazekas házába és ott hallgasd meg igéimet". 10 A protestáns, vagy liberális és humanista főurak, valamint később Bethlen Gábor fejedelem, nem egészen önzetlenül, hanem birtokai jövedelmezőségét akarván fokozni, kapva-kaptak a sokoldalú és minden iparágban kiváló, sőt írástudó mesterembereken. Védelmükbe vették tehát az Észak-Olasz tartományokból, többek között Faenzából elűzött anabaptistákat, 11 akik délnémet menekültekkel elvegyülve Tirolon, illetve Svájcon keresztül kerültek birtokaikra 1546 körül. Termeivényeiket olcsóbban kellett a patrónusnak szállítaniuk és a legkülönbözőbb szolgálatokat kellett teljesíteniük. Nyugat-Magyarországon Nádasdy és Batthyán}^ építtetett velük malmot, gyógyítatta magát orvosukkal és foglalkoztatta gelencséreiket. 12 A XVI. sz. közepén jövendő fellegváruk Alvinc, csak közvetve játszik szerepet sorsukban, amikor Alvinc vára Majláthné Nádasdy Anna birtoka, Nádasdy Anna familiárisa ugyanis Deák Péter, akivel fiát kísérteti Sárvárra, bátyja udvarába. 13 Ez a Deák Péter az első történelmi személyiség, akiről az eredeti anabaptista krónikák megemlékeznek, mégpedig nem kedvezően, mert bár Deák pereszteghy házát Sopronlövő mellett újkeresztény iparosok építették, mégis ő hajtotta végre azok lövői elűzetését, 14 Míg tehát a XVI. századvégi Erdélyben anabaptizmusról csupán a szellemi életben lehet beszélni, hiszen ,,Colosvárott 1570-ben" Heltai nyomdájában magyar nyelvű anabaptista könyv jelenik meg, 1 '' addig nyugat felől már közeledik az egyszerű emberek anabaptizmusa, mely tiszta életével és szorgalmas munkájával példázza a hitvitákban kimerülő elméleteket. 7 Yoith Pál: Olasz Ren. Dísztál. Magyar Múzem, 1945. 8 Veress : i. m. 34. o. 9 Payr S.: Soproni evang. egyházközs. tört, 91. o. 10 Vulgata. Jer. Cap. 18. Vers. 2. 11 Krisztinkovich : L'arte Ungherese della Maiolica della „Habana". Faenza, 1958. Fase. III-IV. 58. old. 12 1957. III. 27-én : „az horvát sáfár zolgája felől ír N : hogy az Zalonoki gerencséren sok vamat vettenek volna" Katona Imre szíves közlése az O. Ü., B.B. levelezéséből. 13 1561. okt. 26. Nádasdy Anna levele Fogarasról Nádasdy Tamáshoz. 14 Anabaptista Krónika, 1557-ről. 15 1570. „Könyvecske az igazi keresztyén keresztségről. „Colosvárott nyomattatott Heltai Gáspár által. (Keresztény Magvető. I. füzet. Simén Domonkos. 1876.)
