Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Nékám Lajosné: A kőszegi volt jezsuita patika
A túlfűtött barokk fantáziája illuzionisztikus térhatást keltő freskókkal, architektonikus, teátrális felépítésű oltárokkal díszítette fel a templomokat. Valószínű rendi műhelyekben tanították Pozzo perspektíva elméletét 47 és ismertették papíron maradt és kivitelezett terveit. Magyarországra, ezt a végetérni nem akaró hullámzó mozgásban kifejezett barokk művészetet, Pozzo hűséges tanítványa és rendtársa Cristoph Tausch hozta el. Az 1709-ben leégett trencséni nagy rendház újjáépítési és berendezési munkálatait 1712— 15-ig ő irányította. Megjegyezzük, hogy az egyik rendi újoncképző Trencsénben volt, így az odakerülő iparművész noviciusok ezt a stílust sajátították el, és ennek ismeretét vitték további állomáshelyeikre a XVIII. század folyamán. A jezsuiták díszesebb alkotást, vagy gazdagabb díszleteket csak a nyilvánosság megnyerése és elkápráztatása céljából hoztak létre. A rend belső berendezésére és életére egyaránt jellemző volt az egyszerűség 48 és a hivalkodás mentesség. A rendben, a négyes ünnepélyes fogadalmat letevő áldozópapokon (professus-okon) kívül, ún. „coadjutores temporales"-ek is voltak, azaz fizikai dolgozók. Ezek szintén nyilvános fogadalmat tevő rendtagok. A „coadjutores spirituales"-ek lelkiekben segédkeztek. Mindkét fajta rendtagnak a helyzete végleges volt, Minden rendház „História Domus"-t vezetett, ahova bejegyezték az évente történő eseményeket és az ott tevékenykedő rendtagok-nevét, munkakörük megjelölésével. Nagyobb arányú berendezések tervbevétele és elkészítése esetében a rendtagok száma hozzáértő rendi szakemberrel bővült. A praefectus arcularis, vagy a habet curam fabrinae megjelölés az asztalos műhely vezetőjét jelentette. Természetesen, ha a rendnek nem volt elég képzett embere, dolgoztatott helybeli iparosokkal is. A rendnek dolgozó különböző mesterektől nem egy számla és szerződés maradt fenn. Világi mesterlegényeket is alkalmaztak, akik a rendházban laktak és jezsuiták műhelyeiben dolgoztak, a rendi fráterek hiányában. Az irányítást, a programadást azonban a jezsuiták adták meg. A szerzetesek és világi szakemberek közös együttműködését erősíti meg a 11-es ábrán bemutatott tabernaculum, melyre levéltári kutatásaink egyik adata vonatkoztatható : „A Parochialis Eeclósiában, 49 az Tabernaculum már kész, Bíró Uram azért proponálta, hogy szükség legyen meg is ruháztatnyi, 50 mivel pedig amiatt az Nemes Magistratust összvehinnya nem lehet, azokra nézve determináltatott, hogy Bíró Uram az Egyház fiával és némelly titkos Tanácsbeli Személyekkel eránta az képíróval mentül jobban lehet megalkudgyík." 51 A fentemlített tabernakulum két részes, álló téglaalak, diófa borítással és berakással díszített, Négy pogácsa lábon áll, alsó része kétajtós. Az ajtók betétjeiben berakott monogramok egyikén MARIA, a másikon JOSEPHO 47 Audera Pozzo : Prospettiva de Pittori e Architetti 1700. Bécs. 48 A kőszegi rendház berendezését a rend feloszlatásakor történt összeírásból és felértékelésből ismerjük. Ez a felsorolás egyszerű, szegényes használati tárgyakat tüntet fel : harminc dénártól egv-két forint értékben. Htt. Depart. Pol. Litt. Man. Kútfő 4 —124-ig. 1773. N° 2. 49 Jelenleg a kőszegi Jurisich Múzeum kiállításán szerepel, azelőtt a rendházban, valamikor meg a parochián állott. A parochia szintén a jezsuitáké volt. 50 „Ruháztatás" alatt minden valószínűség szerint furnirozást, intarziát, ónberakást érthettek. 51 Kőszegi Városi Protocol! 1743. év 155. oldal.
