Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Kiss Ákos: A mozaikkészítés néhány kérdéséről
többszínű helyi kőzetanyagon kívül a II. század folyamán egyre jelentősebben kifejlődött kölni római üveggyártás termékeit is megtalálták a szemcsék között ; a képemblémák emberalakjainak ruhái, az állatok szőre, tollazata színezésének visszaadására sok finom színárnyalatban használtak fel üveganyagot, így főleg opak kék és opak zöld színeket. Itáliai és egyebütt előkerült mozaikok alaposabb vizsgálata bizonyára másutt is hasonló eredményekre vezetne, egyúttal pedig a helyi üveggyártások kérdéseihez is újabb nyomokat adhatna, szem előtt tartva azt a fentebb már említett tényt, hogy a musivarius ,,nyersanyaga" túlnyomórészét a helyszínen igyekezett beszerezni. Másik, kőzet féléket helyettesítő pótanyagként törött kerámiaanyagot is felhasználtak, elsősorban terra sigillata edények töredékeit. Az említett kölni Dionysos mozaik anyagának beható vizsgálata erre nézve is érdekes adatokat eredményezett ; a kis, hasábokra vágott mozaikszemcsék között díszített kerámiadarabok is voltak. A felismerhető dörzstál, terra sigillata részek közül számos, különösen az utóbbiak olyan datálási lehetőségeket nyújtottak, amelyek alapján megközelítően évtized pontossággal lehetett a mű korát meghatározni. Ilyen vizsgálatok más emlékeknél is hasonló eredményeket hozhatnának. A helyi anyagok tehát befolyásolják a mozaikmű létrejöttét. Az európai provinciákban és Itáliában a geológiai középkor, a mezozoikum mészköve, dolomitja különböző színű változatait látjuk viszont az opus tessellatumok között, de az újabbkori vulkánosság bazalt, tufa, andezit, stb. kőzetei is gyakran szerepelnek, főként a fekete alapok kirakásához használtak fel sok bazaltot. A természetes kőzetek és egyéb homogén anyagok (üvegpaszta, kerámiatöredék) mellett a császárkorban is használtak mázas felületű, egészen zománchatású szemcséket, Ezeket inkább falborításoknál alkalmazták. 11 Philostratos mozaikos mennyezetekről ír, amelyek világoskék üveges hatású szemekkel borítottak. Ezek lehettek a pompei kútfülkéknek, a laterani baptisterium apsisának, Ravenna Galla Piacidia kápolnája mozaikjainak ősei. A Magyar Nemzeti Múzeum-Szépművészeti Múzeum ókori gyűjteményében is látunk egy halat ábrázoló ilyen töredéket. 12 (5. kép) Tivoli nagy kiterjedésű épületkomplexusai között is találtak ilyen falakat, sőt boltozatokat borító zománcos mozaikműveket, ezek alapján létezésüket az i. e. I.— i. u. II. sz.-ok között is biztosan megállapíthatjuk. A római mozaik virágkorában, legerősebb elterjedtsége időszakában túlnyomórészt padlózatokat borított. Az i. u. IV. sz. folyamán, amely az ókori művészetek fejlődésében általában nagy változást jelent, mindinkább újra a falakon, boltozatokon találjuk a mozaikképeket. Ez a mód, amelyet a keleti birodalom művészete tovább fejlesztett, újra lehetőségeket nyújtott arra,, hogy az összetettebb, padlóra alkalmatlan drágább anyagok, a zománcos szemcsék mellett a csillám, üveglemezke alatti aranymozaik tessellái is használatba kerüljenek. Bizánc hosszan élő ismert aranylapos drága mozaikképei helyett érdemes pillantást vetnünk a nyugati világ koraközépkori hasonló és kevésbé ismert műveire a készítés szemszögéből is. A későókor után lassan magához térő i° F. Fremersdorf: Das römische Haus mit dem Dionysosmosaik . . . Berlin. 1956, 28-29. 11 Philostratos: I. 15. 12 A Magyar Nemzeti Múzeum — Szépművészeti Múzeum kiállításán. Szilágyi J .— Castiglione L.: Göiög-római gyűjtemény vezetője. XXIX. t.
