Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Kiss Ákos: A mozaikkészítés néhány kérdéséről
Az opus sectile természete inkább az egyenes oldalú minták fejlődésének kedvezett, de az i. u. 1. sz. közepe óta növényi, sőt figurális ábrázolásokat is készítettek ezzel a módszerrel. 7 A Palatínus flaviusi kori nagy építkezéseiben, a Pantheonban, stb már ez a stílus jelenik meg. Mégis az opus sectile elsősorban az egyenes idomú mintarendszerek technikája, és hatással volt a tessellatum féle általános mozaikok motívumaira is. Így a négyzet, téglaalakú, háromszög, de különösen a római mozaikok között olyan nagy szerepet játszott rombuszrendszerek jórészt innen kaphatták eredetüket, talán a római tessellatum technika elsődlegesen geometrikus jellege mögött is az opus sectile áll. Az opus sectile néha igazi mozaikművek körítéséül is szolgált, amint azt a nápolyi múzeumban lévő kakasviadalt ábrázoló padlórészletnél látjuk. » A sectile mű messzire vezet a különböző kővel való padlóburkolatok világában ; tulajdonképpen mindenféle kőlapokkal történő padlózatkészítést ide vonhatnánk. Minden kőanyagot felhasznált kultúra ismerte padlózatok és falak különféle színű, formájú, sokszor szabálytalan kőlapokkal való burkolásának módját. Itt említhetjük meg, hogy a padlózatokat különféle téglaidomokból is állítottak össze, leggyakoribbak a hatszögű, piskótaforma alakú, téglapadlók, a két utóbbi egymásba illeszkedő igen jó kötésrendszert nyújtott, az első forma a mézeslép mintázatára emlékeztetett. Falburkolatokként, mint már említettük, opus tessellatum műveket is felhasználtak. Tivoliban a Hadrianus-kori építkezések maradványai között boltozatokat díszített mozaiktöredékek kerültek napvilágra. Pompeiben több villa díszudvarának kútfülkéjében találunk — főként zománcműves — mozaikburkolatokat. A nápolyi múzeum köztársasági időkből eredő mozaikos burkolatú oszlopot őriz. Ez az oszlop a Pompei u. n. Mozaikos oszlopok házából került elő. Ez tessellatum művű és különféle, a padlózatokról is ismert geometrikus és növényi mintákat mutat. 9 Az igazi, mai értelemben vett mozaik, az említett pavimentum tessellatum nagyjából négyzetes hasábalakúra vágott kőzetszemek egyik rövid oldaluknál fogva finom habarcsalapba ragasztott, összeillesztett rendszere. (2. kép) A kőszemcsék anyaga túlnyomórészt természetes kőzet, elsősorban a környéken előfordult kőzetfélék közül (3. kép). Kivételesen, drágább művű képeknél színes márványfajtákat is felhasználnak, gyakran a féldrágakő számba is menő értékes keleti kőzetek közül. Ezeket azonban mindig csak kismértékben alkalmazták, egy-egy nehezebben megvalósítható szín kedvéért. A drágább kőzetfélék helyett gyakrabban fordultak egyéb nem kőanyagokhoz, elsősorban a tetszés szerinti színekben előállítható üvegpasztához. Ezekből sem készítettek azonban összefüggő képeket, hanem a kartonon előírt, de a környékbeli természetes kőzetek között elő nem forduló egy-egy színt raktak ki csupán belőlük. Ezek az üvegpaszta szemek a kőszemek között keverten, elszórtan, sokszor alig észrevehetően ülnek. így találunk néhány zöld pasztaszemet a balácai római villa 31. helyisége mozaikpadlójának madárjelenetes képemblémájában (4. kép). Ókori mozaikok újabb időkben történt alaposabb vizsgálatai másutt is hasonló jelenségeket mutattak. A nemrégen felfedezett kölni Dionysos jelenetes mozaik anyagát megvizsgálva a 7 R.P. Hings : Catalogue of the roman Mosaics in the British Museum 1933. London. 63. 8 F. Lorentz : Mozaik. Paulys Realencyklopaedie. XVI. 333. 9 R. A. Briggs: Pompeian Decorations. London. 1911.
