Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kiss Ákos: A mozaikkészítés néhány kérdéséről

KISS ÁKOS A MOZAIKKÉSZÍTÉS NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL A mozaik művészete sokkal régebbi, mint maga az elnevezés. A mozaikmű lényege szerint többszínű, égetett, esetleg mázas agyag, zománcos felületű anyag, üvegfélék, de igazi formájában színes — legalább kétszínű — kőzetfajták egymás mellé rakásából keletkező ábrázolat. Az ókori mozaikok a görög klasszikus időktől a római kor végéig túlnyomórészt kőzetanyagúak, amelyeket a görög kezdet idején színes folyami kavicsokból, majd nagyjából négyzetes hasábalakúvá aprózott többszínű kőfélékből állítottak össze. A kis kőszemekről — crustae, tesserae, a görög XEOOEOIXból, tessellae — nyerte ez a műfaj sokáig a nevét (opus tessellatum), míg a mozaik (opus musivum) elnevezés eddigi irodalmi ismereteink szerint Diocletianus koránál előbb nem használatos. A mozaikot lényegéből adódó jellegzetes tulajdonságai, a megalkotásához szükséges aprólékos, áldozatos munka mindvégig a kiváltságosok fényűzése körébe helyezi ; fogalmával így a nehezen elérhető luxus, az ünnepélyesség képzetei társulnak.

1 A mozaik, mint használati műtárgy tartós, hosszú időkre szól, még abban az esetben is, ha nem falak, oszlopok, pillérek, boltozatok, de padlók burkolataként alkalmazzák, így elmúlt korok mozaik alkotásai sok más művészeti ág emlékeinél gyakrabban maradtak meg az utókorra. Mindez a mozaikoknak a drága, nem mindennapi, egyszersmind az elmúlt időkre emlékeztető hagyományokat idéző jelleget kölcsönzött, a mozaik a gazdagok konzervatív művészete volt és ez azokra az időkre is érvényes, amikor divatja meglehetősen általánossá lett ; az i. u. II—

III. sz. római birodalmának vezetőrétege, de a provinciák jómódú lakossága, főleg keleten

2 városi építkezéseiben, nagyobb villáiban gyakran készíttetett ilyen padlózatokat. A mű elkészítésének költséges mivolta miatt már korán feltűntek olyan hasonló eljárások, amelyek csak tágabb értelemben vehetők a mozaikművesség körébe. Az ókori mozaikfajták alábbi áttekintésénél ezeket is számbavesszük. Opus segmentatum-barbaricum, lényegében terrazzó-szerű padló amelybe idegen kőzetekből mintákat nyomkodnak. Közeláll az opus signinumhoz, egyes szerzők szerint azzal azonos. 1 Antik szorzok panaszai a mozaikszenvedélyről, amely költséges voltával valósággal felemésztette a gazdasági erőket. Seneca: Ep. 86. 1., 6.; Apuleius: Met. V. 1. 2 így a szíriai Antiochiában a nemrég történt feltárások alkalmával az épületek igen nagy részében találtak mozaikpadlózatokat.