Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Cs. Katona Imre: A szendrői ref. egyház XVIII. századi nyomott úrasztalterítője és a hazai nyomás fejlődése a XVII—XVIII. században
egyház tulajdonában megfordult. Arra vonatkozóan ugyanis nem tudunk semmi bizonyosat, hogy ki volt a terítő megrendelője, közvetlenül a szendrői egyház-e, vagy más borsodi, esetleg észak-magyarországi egyház, mert egyházi kellékeink vándorlásáról bőséges adatok állnak rendelkezésünkre. Másrészt arra is bőséges példa hozható fel, hogy az egyházi kellékek széleskörű országos gyűjtés eredményeiként verbuválódtak össze. A XVII. század közepén majdnem három évtizeden keresztül gyűjtöttek például a berényi templom építésére és berendezésére. Maga Eszterházy László is adott „egy szederjes" kamukával (damaszttal) béleltmentét „páter János uram által az Byreny templomra, hogy, Antependiumotcsinalianak belőle", 1648. ápr. 3. ( u .) A kecskeméti szám adáskönyvek 9. kötetében (1677.) szintén találkozunk „Az Byreny templom épületére kéregető" emberekkel. 12 Egy azonban mégis bizonyosnak látszik. Ha nem is a szendrői egyház volt közvetlenül megrendelője a tárgynak : az úrasztalterítő valahol Miskolc, Debrecen tájékán készülhetett. Erre a megállapításra utalnak az alábbi feltevések is : Kőszeghy Elemér leírásából induljunk ki, s elsősorban azokat a motívumcsoportokat vizsgáljuk meg, melyek a meghatározási munka során elsősorban jöhetnek számításba. Kiindulópontul az úrasztalterítő közepét vegyük. Az eladó vagy ajándékozó rovatban : „Szendrői ref. egyház. (Borsod m.) Ára 80 p." A vétel 1919-ben történt, amikor is több más darabbal együtt került a múzeum tulajdonába, ahol van ma is. Éppen emiatt az ingóleltár sem említi, melyet az 1930-as években vett fel Kőszeghy Elemér. Tárgyunk számos más értékes műemlék között helyezkedett el a szendrői ref. egyházban évszázadokon keresztül. E műemlékek egyenkénti felsorolása sem érdektelen, általuk bepillantást nyerhetünk abba az értékes gyűjteménybe, melynek csak egyetlen jelentőségét sem kellően méltatott darabja volt az itt tárgyalandó úrasztalterítő : Egy sodronyzománcos kehely a XV. századból. (M. O. Tört. Emi. II. 249. 1.) E. kiáll. kat. 1562. Mihalik : Arch. Ért. 1896. 343. M. O.Tört. Emi. 234. 269. á) egy XVI. sz. kehely (M. O. Tört. Emi. II. 233, 269. á.) egy aranyozott cibórium és egy aranyozott ezüstkanna, mindkettő 1639-ből (M. O. Műeml. II. 249. E. k. k. 2234. M. O. Műeml. II. 249. E. kiáll. kat. 4223.) egy négy sarkán aranyhímzéses csalánszövet a XVIII. századból (M. O. Műeml. II. 249. 2206) és egy másik aranyozott ezüstkanna 1691-es évszámmal (M. O. Műeml. II. 249.. E. kiáll. kat. 2 295.) Ami a textilemlékeket illeti szintén gazdag volt belőlük az ' egyház : két csalánszövésű urasztal terítő, egyik a XVI., másik a XVII. századból (M. O. Műeml. II. 249. E. kiáll. kat. 1. — E. Kiáll. kat. 4223. 4240. — Az ev. templom egyházi szerei, Czobor : Egyh. eml. I. 118. Szendrei: Borsod vm. műeml. 1909. 376. Ezenkívül még volt három másik, részben mamára múzeumba került úrasztaltcrítője (M. O.Műeml. II. 249. E. kiáll. kat. 2242.2252.). Rendkívül érdekes, ha az egyház legújabb időkig megőrzött rcliquiáit és klenódiumait a XVIII. század közepén 1759-ben végrehajtott egyházlátogatási jegyzőkönyv adataival vetjük össze. (Tiszavidéki Református Egyházkerület Sárospataki Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára. Borsodi Egyházmegye protokolluma, 1753 — 1764. Visitatio Eeclesiae Szendroiensis. Die 15. Jan. 1759. 236. lap. — Szuhay Benedek : Egyházlátogatás. Miskolc. 1900. 183. old.) E felsorolás persze nem teljes. Csak azokról a tárgyakról van szó, melyek még 1930-ban az egyház tulajdonában voltak. Az 1919 —20-as években azonban számos darab került be Szendrőről a múzeumba, melyeket e felsorolás nem tartalmaz. De az itt felsorolt tárgyak is szemléletesen mutatják, hogy nem akármilyen gyűjtemény volt darabunk őrzője, esetleg beszerzője. Mint már említettük, tárgyunk jelentőségét sokáig nem ismerték fel. A milléniumi kiállításra sem küldték fel, holott, mint a kiállított tárgyak alapján készült Czobor-könyv is bizonyítja, Szendrő nem akármilyen helyet foglalt el a kiállított falusi egyházak sorában, nemcsak a kiállított darabok művészi színvonala tekintetében, hanem számszerűség szempontjából sem. Ennek bizonyítására elég, ha az ezredévi kiállítás katalógusát fellapozzuk. 11 Országos Levéltár. Eszterházy csl. levéltára. Eszterházy László gróf. Fogalmazványok. Feljegyzések. Nr.: 1714. 12 Kecskemét. Állami Levéltár. Számadáskönyvek 9. kötete.
