Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez

8. Részlet a 7. sz. képből még valami érdekesebb megállapításra is fog vezetni. Kora mindenesetre tekintélyes. A bhikshu (jap. hikuso) fogalmát két írásjegy fejezi ki. Ezek közül a második két formában található a szótárakban. Közülük az egyik régen kiment a használatból. A mi képünkön ezt a formát látjuk. Stein Aurélnak egy érdekes felfedezése előtt még úgy tudták, hogy Vaisravanát a Négy Világtáj királyaitól különválasztva, saját kísérőivel csak a XII. sz. első harmadától kezdve szokták volt ábrázolni. A nagy felfedező Serindia c. művében hozza egy fametszetnek a képét,

13 amelyen a mi időszámításunk szerint a 947. esztendőnek megfelelő kínai évszám olvasható. Vaishravana ezen egy földből kiemelkedő női alak két kezén áll. Mellette látható Sarasvati, fején ratnákkal, kezében korall és a cintamani (a hármasratna). Egy másik alakban Zennishit vélem felismerni, akin kívül még egy démon is látható a képen, felemelt jobbjának tenyerén kisfiúval. Érdekes még, hogy Vaishravana ékszerei között több példányban látható a napkereszt, amivel annyiszor találkozunk a turfáni buddhista falfestményeken és más rokon természetű képeken. Stein Aurélnak több igen jelentős plasztikus és festői Vaishravana ábrázolás felfedezését köszönhetjük. Ezeket most azért nem veszem tekintetbe, mert kelet13 Serindia, pl. C. Ch. 0015.