Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Héjjné Détári Angela: Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből

2. Domborműves tányér, ón. Nürnberg, XVII. sz. vei szemben a vastányér mintáinak lágyabb plasztikája, sokkal határozatlanabb körvonala, mely az utánöntés következtében keletkezett. — Arra a kérdésre, hogy mi indokolhatta egy tárgy 200 évvel későbbi utánzását, a XIX. század elmúlt korok művészetében ihletet kereső, historizáló irányzatában találunk feleletet. Több példát találunk a vas- és kerámiaművesség termékeinek egymásra gyakorolt hatásáról. Már a későgótikus stílusú égetett agyag, mázas kályhacsempék és a korabeli nagyméretű öntöttvas kályhalapok indás, mérműves, esetleg szentek alakjaival díszített ábráin is kimutathatók egyezések. Később a renaissance, majd a barokk kályhalapok és csempék bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázoló domborművein ugyancsak megfigyelhetők azonosságok, s nem véletlen jelenségek az emberalakos, körplasztikus, úgynevezett szoborkályhák, XVIII. századtól fajansz, s a XIX. századtól kezdve öntöttvas előfordulásai sem. Az öntöttvas és kerámia kapcsolatának dokumentálására a múzeum gyűjteményében is van példa. Ilyen az öt kisebb szőlőlevélből összeálló, nagy Tevél-