Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Diószeginé Egyed Edit: Közelkeleti állatplasztikákról

7. Kakas (Keletázsiai Múzeum), XVIII. sz. vége alakot véstek (5. kép). A háromszög-alakban záródó alsó részen a témától eltérő kompozíciós képet látunk, három női alakot, paradicsommadárral. A mezők hátterét arabeszk borítja. A trébelt farok alsó része csúcsban végződik, amelyhez egy felerősítésre is szolgáló pántot kapcsoltak, hogy á sok helyen áttört lemez meg ne haj öljék, ugyanilyen módon szerelhetők fel a szárnyak is. Az áttört oldalú talapzaton stilizált perzsa felirat olvasható. B) Az újabb keletű perzsa állatábrázolások másik csoportja a díszállatoké. Az ember igényli önmagának, valamint a körülötte levő tárgyaknak a díszítését, ennek az általános emberi igénynek kielégítését azonban az iszlám vallási okokból korlátozta. így többek között megtiltotta a nemesfémek használatát is. E tilalom áthidalásául művészi tárgyak vasból készültek s csupán a gazdag berakásokhoz használtak fel nemesfémet : aranyat és ezüstöt. Ilyenfajta egy XVIII. századi perzsa tyúkot ábrázoló díszállat a Keletázsiai Múzeum gyűjteményében

23 (6. kép). A díszítés módja, az ornamentumok elhelyezése (a szárnyakon, a faroktollakon és a mellen) a régi X—XII. századi állatplasztikák díszítésével közeli kapcsolatot mutat. Stílusában kapcsolódik az előzőhöz, kidolgozásában azonban gondosabb a Keletázsiai Múzeum gyűjteményében levő félgömb talapzaton egy lábon álló 23 K. M. M. lelt. sz. : L. 358. Méretek: m. 33 cm, h. 28 cm.