Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Diószeginé Egyed Edit: Közelkeleti állatplasztikákról

5. Részlet a 4. képen levő füstölőből 6. Tyúk (Keletázsiai Múzeum), XVIII. sz. csapokkal erősítették össze, tehát teljesen szétszedhető. A szárnyak és a faroktollazat kis rézcsapokkal illeszthető a törzsbe. Az ilyen típusú tárgyakat ismerték, sőt kedvelték a XII—XIII. században is. A füstölő több darabból való készítésének talán az az oka, hogy ennek következtében az egész test nem melegszik át, és ezért könnyebben kezelhető. A páva egész teste áttört mintás, nyilvánvalóan azért, hogy a füst könnyebben távozzék. Kiterjesztett faroktollai legyezőalakot írnak le. Felületén kisebb áttört és nagyobb vésett, alakos díszű rombusz-idomok között poncolt alapú mélyített csatornák futnak. Peremét áttört, fogazott minta díszíti. Az áttört rombuszokban gyűrűkbe csavarodó leveles indák láthatók. A nagyobb rombusz-mezőkben jobbra, illetve bal felé száguldó, tipikusan perzsa lovas-