Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Diószeginé Egyed Edit: Közelkeleti állatplasztikákról

5. Részlet a 4. képen levő füstölőből 6. Tyúk (Keletázsiai Múzeum), XVIII. sz. csapokkal erősítették össze, tehát teljesen szétszedhető. A szárnyak és a faroktollazat kis rézcsapokkal illeszthető a törzsbe. Az ilyen típusú tár­gyakat ismerték, sőt kedvel­ték a XII—XIII. században is. A füstölő több darabból való készítésének talán az az oka, hogy ennek következté­ben az egész test nem meleg­szik át, és ezért könnyebben kezelhető. A páva egész teste áttört mintás, nyilvánvalóan azért, hogy a füst könnyeb­ben távozzék. Kiterjesztett faroktollai legyezőalakot ír­nak le. Felületén kisebb át­tört és nagyobb vésett, ala­kos díszű rombusz-idomok között poncolt alapú mélyí­tett csatornák futnak. Pere­mét áttört, fogazott minta díszíti. Az áttört rombuszok­ban gyűrűkbe csavarodó le­veles indák láthatók. A na­gyobb rombusz-mezőkben jobbra, illetve bal felé szá­guldó, tipikusan perzsa lovas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom