Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Diószeginé Egyed Edit: Közelkeleti állatplasztikákról

Időrendben a fenti szobrok után egy magángyűjteményben őrzött tömör bronzgalambot kell megemlítenünk.

8 A madár kidolgozása itt is erősen összefoglaló, készítője szinte csak a körvonalat adja meg. A ránkmaradt korai állatszobrok sorát az Eremitázs-gyűjteményében levő bronzpáva egészíti ki.'

J Az iszlám művészet több kitűnő kutatójának felkeltette a figyelmét az Eremitázsban őrzött kakasfigura.

10 E tárgy, díszítési módja alapján, feltehetően a VIII —IX. századból való. Készítési helyére vonatkozóan eltérők a vélemények : Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus neve is felmerült már ebből a szempontból. A IX—X. század kiemelkedő állatplasztikái közé tartozik az Eremitázs ló alakjára mintázott gyertyatartója.

11 Ezen a tárgyon az eddigiekkel szemben már kúfi írásos felirat is látható. Készítési helyét pontosan megállapítani nem lehet. A X—XI. századi művészet jelesebb egyiptomi emlékei között kell megemlítenünk azt az oroszlánt ábrázoló bronz víztartót,

12 melynek a hátán olvasható kúfi felirat a mester nevét tartalmazza. Ez az első ismert szobor, amelyiken a készítő megnevezi magát. Nagyon előnyösen képviseli a Fatimida Egyiptom állaplasztikáját egy pávaalakú aquamanile is.

13 Mind az oroszlán-, mind pedig a páva-alakú víztartón azonos az írás jellege. Minden bizonnyal újonnan áttért mohamedán mester készítményeivel van dolgunk.

14 A fémművészet legszebb emlékei a XI—XII. századból maradtak fenn, amikor Kelet-Iránban és Nyugat-Turkesztánban is kialakultak a fémműves központok. A kétszáz évig uralkodó Fatimida dinasztiát Egyiptomban és Szíriában Szala-ed-din 1171-ben megbuktatta. Megalapította az Eyyubida dinasztiát (1171— 1250). Az eddigi szunnita hagyományokkal szemben Szala-ed-din uralmával a figurális ábrázolás nagy jelentőséget nyert a szeldzsuk törökök birodalmában. Jelentős műhelyek keletkeztek ebben az időben Khorasszánban és Heratban is.

15 Feltehetően e műhelyek egyikéből való az Eremitázs gyűjteményének fekvő bronzoroszlánja (1. kép). Készítési ideje valószínűleg a XI—XII. század. Mestere nem annyira a formára, mint inkább az ékítmények elrendezésére és kidolgozására összpontosította figyelmét. Az oroszlán fejét balra fordítja, ami nem csupán a művész puszta kedvtelésének, hanem a korábbi hagyományok folytatásának tekinthető.

16 Ugyanezt a fejtartást figyelhetjük meg ugyanis az Eremitázsban levő sas-alakon, a párduc formájú füstölőn, valamint egy képzeletbeli állatalakot ábrázoló parázstartón is (amelyről már fentebb megemlékeztünk). A Közel-Keleten azonban nemcsak a fém megmunkálása volt hagyományos, a művészek nem csupán a fém kidolgozásához értettek kitűnően ; nagyszerű technikai gyakorlattal rendelkeztek a faszobrászat terén is. A fent említett fekvő 8 A. Upham Pope, Masterpieces of Persien Art. New-York. 1945. 61 1. 9 M. M. K. II. ; Glück-Diez, Die Kunst des Islam. 1925. 446-447, 585 1. 860 1. ; E. Kühnel, Islamische Kleinkunst. Berlin, 1925. 135 1. 97 kép. 10 M. M. K. 134 t. ; Sarre, Bronzeplastik in Vogelform. 11 M. M. K. 136 1. ; Djakonov, i. m. 172 1., Sarre i. m. 12 M. M. K. 154 t. 13 Louvre, G. Migeon, Manuel d'art musulman. Paris, 1907. 225 1. 14 G. Migeon, i. m. 224 — 25 1. 15 E. Kühnel, Zwei Mosulbronzen und ihr Meister. (Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen LX. (1939) 8 1.) 16 Djakonov, i. m. 170 1. (il