Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum és társintézményei a felszabadulás óta
múzeum gyűjteményeit teljesebbé tevő műtárgyakat. így a Szépművészet Múzeumnak átadta olasz renaissance kisplasztika anyagának jelentős tárgyait* így Tiziano Aspetti tűzbakját, egyedülálló értékű olasz, románkori corpust, más plasztikai emlékekkel együtt, egész egyiptomi és antik anyagát — azokat is, melyek korábban a Ráth Múzeumban tároltattak, többek között számos görög vázát, dél-oroszországi aranyékszereket, etruszk bronzurnákat és a nemzetközileg is ismert, híres Grimani-kancsót, valamint a Ráth-gyűjtemény gemmáit és régi képtári anyagát, köztük Rembrandt-festményt. A Néprajzi Múzeum, a Színháztörténeti Múzeum és a Történeti Múzeum is gyarapodtak áttétel útján az Iparművészeti Múzeum anyagából. A Szépművészeti Múzeumnak kódexilluminációs gyűjteményt, a Széchényi Könyvtárnak illuminait kódexeket adtunk át, az Országos Levéltárnak levéltári, a Színháztörténeti Múzeumnak színháztörténeti vonatkozású anyagot. Azonban minden ajándékozásnál, minden egyének vagy intézmények adományainál és áttételeinél kiemelkedőbb és biztosabb alapját képezi Múzeumunk gyarapításának népi demokratikus államunk támogatása, azok az anyagi eszközök, amelyeket Múzeumunk rendelkezésére bocsát. Ez a támogatás vagy egyszeri vásárlásokban, vagy a Múzeumnak költségvetésében biztosított műtárgyvásárlási hitelében, vagy az Állami Vásárlóbizottság által a Múzeumnak juttatott műtárgyadományokban nyilvánulnak meg, továbbá népi demokratikus kormányzatunk törvényeiben és intézkedéseiben, amelyek a veszélyeztetett műtárgyak elkallódását akadályozzák meg, és a múzeumokba való kerülésüket lehetővé teszik. Ezt mozdítják elő, ha szerényebb méretekben is, a Múzeumnak már a nyilvántartással kapcsolatban említett műtárgymentő és felkutató tevékenysége, végezetül ásatásai. Ezekről a gyarapodásokról, a műtárgygyarapodásnak osztályokra, gyűjtemény csoportokra való szétbontott ismeretével kapcsolatban az alábbiakban emlékezünk meg, amikor is a már ismertetett ajándékokra, adományokra, áttételekre újólag nem térünk ki. Az Iparművészeti Múzeum kerámia- és üveggyűjteménye az elmúlt 10 év alatt darabszámban 20 000 fölé emelkedett, ez a gyarapodás a felszabadulás előttihez képest átlagban a gyűjtemény megkétszereződését jelenti, ám minőségben is rendkívül jelentős. Az említett ajándékokon, áttételeken kívül részben a veszélyeztetett műtárgyanyagnak közgyűjteményekben való elhelyezését célzó kormányrendeletek, nagyrészt azonban a vásárlások útján került Múzeumunkba. Üveggyűjteményünk vásárlás útján 250 darabbal gyarapodott, ebben jelentős tételt képeznek magyar fürdőpoharak és palackok, festett tej üvegtárgyak, a XIX. század fordulójáról származó köszörült palackok. Ez évben került a Múzeumba özvegy Géber Jánosné üveggyűjteménye, elsősorban több mint 100 darabból álló neobarok üveggel. Kiemelkedő új szerzemény egy sziléziai pohár 1700 körűiről. Külön kell megemlékeznünk a kályhagyűjteményről, amely az utóbbi évek alatt főleg műtárgymentési munkálatok révén hatalmassá növekedett. Herendi gyűjteményünk az eddig ismeretlen Nádasdy-készlettel és a Bellegarde-készlettel bővült. Napjaink iparművészeinek munkái is, hosszú évtizedek után, újból szép számmal jelentek meg gyűjteményünkben. Kovács Margit két falképe, több dísztárgya, Gádor István és Gorka Géza művei, vázák és a nagyméretű „Debreceni Vásár" falkép, Gácser Kató vázája, továbbá Rákosi Mátyásné és Bakos Gyuláné porcelánfestései, Garamvölgyi Rezső aranykoszorús iparművész köszörült üvegtárgyai, Sándor István kerámiái stb. jelentik az élő művészetet. 3 Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve II. — 33
