Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez
10. Részlet a 7. sz. képből helyen a négy hasábban. Ez utóbbiak mindenike 18 sort tartalmaz. Fordításukat Kovács György olvasása szerint alább adom. A szövegből kiderül, hogy a dharani a nagynevű Ashikaga nemzetséghez tartozó Ofuyu nevű hölgy érdekében íródott, atyja megrendelésére, ki leánya védelméért könyörög, Vajrapanit, minden Buddhát Bodhisattvát és az egész Mahayana pantheont magasztalva. A dharani megrendelőjének kilétét Akiyama Teruwo, a tokiói nemzeti múzeum volt kurátora állapította meg. Stein Aurél Serindia c. művében találkozunk egy fadúcról nyomtatott, hasonló jellegű dharanival. 14 A középen ábrázolt istenség, kit a szöveg egyszerűen Bodhisattvának nevez, itt is nyolckarú. A körülötte sugarasan körben futó szöveg brahmi és kínai. Az előbbit elolvasni az írásjegyek szokatlansága miatt nem sikerült. A kínai szövegből kiderül a keletkezési év : i. sz. 980. Ügy látszik, hogy az istenség, kihez a dharanit irányították, itt is Vajrapani. Az egyetlen dúcról készült fametszet kerete négyszögű. Ezen vajra jelképek sorakoznak. A sarkokban sugarasan két-két lótusz foglal helyet. Mindenikben egy-egy misztikus szanszkrit írásjegy. A lap művészi értéke csekély, de kora és lelőhelye — Tunhuang —• fölötte értékessé teszi a leletet. A múzeumunkban őrzött dharani bűvös szövegét szintén négyszögletes keret szegélyezi. Ennek igen gondos és biztos kézre valló ecsetrajza szelíden hullámzó vizet ábrázol, belőle kiemelkedő lótuszlevelekkel és virágokkal. A kelyheken, a keret felső szegélyén a pányva és a tekercsalakban ábrázolt sutra, jobbról az elefántösztöke — ankusha — és ratnával koronázott templomi zászló. Az alsó lécen látható a vajra és a cakra. Köztük helyet foglal a kagylókürt — shankha — is, mely Vishnu jelképei közül származott át a misztikus buddhizmusba. A négy sarokban egy-egy Dharmapala foglal helyet. Lent a jobb sarokban Észak királya, Vaishravana — japáni nevén Tamonten —, tulajdonképpen feketét jelentő kékre festett testszínnel. Lent a balsarokban Dél ura a vörös testszínű Virudhaka — Zochoten —, fent a balsarokban, zöld testszínnel, Dhritarashtra — Jikokuten —, Kelet ura és fent a jobbsarokban, fehér testszínnel, Nyugat királya, VirupakshaKomokuten. 14 Serindia, pl. C. 11.
