Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez

2. Amida. Japán, Kamakura-korszak. Keletázsiai M. Múzeum nagyon sokan) tudják igazán megbírálni, vagyis utánaérzeni. Az ő kritikájuk és a nyugatiaké között jelentős különbség állapítható meg. Nálunk a módszerre való törekvés nagy eredményre vezetett a Morelli-féle eljárás alkalmazásában. Talán nem tévedek, ha a keletiek művészetbírálatát módszerfelettinek nevezem. Ahol a hagyományos formák olyan nagy értéket jelentenek, mint a Távol-Keleten, ott a manupropria formaisága nem ad még az egyéniség kérdésében kielégítő feleletet. A végleges választ ott, az ecsetvonásban kifejezésre jutó érzés adja, aminek elbírálásához összehasonlíthatatlanul több érzék fejlődött ki a távol Napkeleten, mint nálunk. A két kép közül az egyedülálló Amida a régibb típus. Rajza nagyobb iskolára vall. Felfogása szigorúbb, hieratikusabb. Annál fájdalmasabb a veszteség, ami újabb elrongálódásával a múzeumot érte. Mint Buddha-típus a legtökéletesebbek közé tartozik, és mint látomás is a legszerencsésebb megoldásnak nevezhető. (2 kép.) Mindkét kép háttere sötétkék — vagyis inkább sötétkék volt. A fő különbség a kettő között az, hogy az egyalakoson az arc, a két kéz és láb fehér, a kevés vonalból álló rajz hajszálvékony és fekete. Az ajak megkapta a megillető piros színt, a mintázó fehérrel együtt. A három alakoson barna a rajz. Az ajakot itt is pirossal és fehérrel festették, a szemöldököt feketével. Amida Buddha és két kísérője felhőgomolyagon jelenik meg.