Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Baktay Ervin: Nepáli fémplasztika a Keletázsiai Művészeti Múzeumban
kel és virágokkal. A talapzat hátoldalán nepáli lánycsa (vagy ránycsa) jelekkel bevésett hosszabb felirat, nyilván a felajánló vésette rá. (Az ezen és még további darabokon levő feliratok közléséről helyszűke miatt le kell mondanunk ; a lehetőség szerint más alkalommal külön fogjuk ezeket publikálni.) A keltezés „Szamvat 877", az ezres jelzésének elhagyásával, ez időszámításunk szerint 1819-nek felel meg. Az adat a mű készítésének legkésőbbi dátuma, de könnyen lehet, hogy a felajánló egy régebben készült darabot vett meg. Aranyozott bronz, 28,5 cm magas, a kerettel együtt „ XVIII. század. — A szemek enyhén ferde metszése, a talapzaton látható oroszlánok és a róla elől, középütt lecsüngő lepelvég stilizálása kínai-tibeti hatásra mutatnak. 7. Vaszudhará, ,,a Föld fenntartója". Kéttagú, emelt 8. Manydzsuvjdzsra a Sakti-jávai. XVIII. sz. talapzaton, amelyet alul egyPetras felvétele e gy j^» e l e fánt hordoz, egysoros lótusztrónon „kényelmes" helyzetben (lalitászana) ül. Tántrikus ábrázolás. Hat kar; a jobb kezekben, felülről lefelé: 1. üdvözlő (Buddha-sramana) mudrá, 2. csiniámani (a gondolat drágaköve), 3. kegyosztó (varada) mudrá ; bal kezek, alulról felfelé : 1. meditáló tartás (dhjánamudrá) a „halhatatlanság vizét" (amrita) tartalmazó edénnyel (kalasa) y 2. érett gabonakalász, 3. könyv (pusziaka). Bódhiszattva-ékességek, fején korona, erről ívelten leágazó szalagok, a homlokon az úrná jel. A fej mögött levél-alakú, lótuszmintás dicsfény-ív. A talapzatba beillesztve kettős tagozású dicsfénykeret emelkedik fel, pánt-felületein stilizált növényi díszítéssel. A talapzatot emelő elefántok emlékeztetnek az ősi indiai mitologikus felfogásra, mely szerint a Földet elefántok hordozzák a hátukon. A talapzat hátsó oldalán nepáli lánycsa jelekkel írt szanszkrit szöveg van bevésve, amelyet a felajánló helyeztetett el. Keltezése „Szamvat 812", i. sz. szerint 1754. Aranyozott bronz, hátul vörösre lakkozva, a haj kékkel befestve. 20,8 cm magas, a kerettel együtt. XVIII. század. — A XVII. századtól kezdve, de különösen a XVIII. században és a még újabb munkákon egyre inkább fellép a felületi díszítés, s a részletek aprólékos kidolgozása. Ez valószínűleg szintén kínai hatásra vezethető vissza. 8. Manydzsiwadzsra, Manydzsusri önálló Bódhiszattva egyik megjelenése. A kettős tagozású, emelt talapzat felső lapját két kis oroszlán támasztja alá.
