Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Baktay Ervin: Nepáli fémplasztika a Keletázsiai Művészeti Múzeumban
lemreméltó kifejezés. Egyszerűsége, egész jellege régi munkára vall, az arc megformálása rokon az előzőével ; minden valószínűség szerint legkésőbb a XVI. századból származik. Bronz, aranyozás nyomaival, türkiz és rubin berakással; a kövek helyenként hiányoznak. 13,9 cm magas. 10 3. Sadaksarí, Avalókitésvara Dhjáni-Bódhiszattva egyik megjelenése. Az ismert buddhista mariira (mágikus hatású ige), az ,,Om mani padmé hum" megszemélyesítése ; a mantra hat szótagból (sad-aksara) áll, innen az elnevezés. Kettős, emelt lótusztalapzaton ül, „elmélyedő, meditáló' ' helyzetben (dhjánászana). Korona, Bódhiszattva-ékességek és öltözék. Tántrikus ábrázolás. Négy kar ; az első két kéz hódoló tartásban (namaszkara-mudrá) összetéve, a másik kettő vállmagasságban, a jobbkéz olvasófüzért (mala), a bal lótuszt (padma) tart. A homlokon úrná jel, a koncentrált értelem szimbóluma. A talapzatból hátul beilleszthető dicsfénykeretdísz emelkedik fel, kettős tagozatta], stilizált inda- és virágmotívumokkal ; rajta legfelül kopott jelvény, kagylónak (sankha) is tarthatnók, de valószínűbb, hogy ratna (drágakő), melynek ikonográfiái ábrázolásmódjára emlékeztet. A mű stílusa tibeti-kínai hatásra enged következtetni, noha a szemek nem ferde metszésűek ; azonban az alak stilizáltsága, a vállon átvetett sál alsó végeinek felkunkorodó rajza, különösen pedig a keretdísz ékítményeinek formálása utal kínai behatásra. Bronz, aranyozás nyomaival, 18 cm magas, a kerettel együtt. XVII. század, esetleg a XVIII. század eleje. 11 1. Egy Mahásziddha, a „Nagy varázslók" (jógik) egyike. Bitka típus. Kettős lótusztalapzaton, ellapultan fekvő emberi alakon (holttesten?) ül, „kényelmes" helyzetben (lalitászana). Vezeklők módjára felkötött haj, a homlokon harmadik szem ; ezek eredetileg a brahmanizmus egyik főistenének, Sivának jellegzetesGordon is megjegyzi, hogy az „Öt Raksá" ábrázolásaiban sok eltérő változat fordul elő. A két fő jelkép és az alak tartása a nevezett istennőre utal. A meghatározást alátámasztja még egy hasonló ábrázolás múzeumunk egy másik nepáli tárgyának, egy lánycsa jelekkel írott szanszkrit kéziratnak faragott fa fedőtábláján ; a mű — mint azt Kovács György megállapította — az „Öt Nagy Raksá"-ról szól, s a táblán kifaragott képmások ezeket ábrázolják. 10 Közölve még : Horváth Tibor, fentidézett mű, 99. kép. 11 A közölt darabokból egyedül ez s a 9. képen bemutatott mű nem Schwaiger ajándéka; magángyűjtőktől vétel útján jutottak a múzeum birtokába. 4. Mahásziddha. XVII-XVIII. sz.
