Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Baktay Ervin: Nepáli fémplasztika a Keletázsiai Művészeti Múzeumban
amelyek az alakokat a természetes megjelenéstől eltérően, több fejjel, karral, lábbal mutatják. Alábbiakban röviden ismertetjük a közölt darabokat: 1. Padmapáni, Avalókitésvara Dhjáni-Bódhiszattva egyik megjelenése. A gyűjtemény legrégibb darabja, feltehetően a XV. században készült. Jellegében megegyezik azzal a plasztikával, amelyet Coomaraswamy (Kumáraszvámi) közölt munkájának 7 XCII. tábláján, a 276. sz. képen és a IX—X. századra tett. A mi tárgyunk sok tekintetben elmarad amaz mögött ; formái vaskosabbak, aránytalanabbak, kidolgozása kevésbé igényes, de tömeghatásában és mozdulatában semmi esetre sem jelentéktelen munka. Ikonográfiái elemei azonosak régibb jjHHHHHflHHBHHH szobrocskával: abhanga (kissé hajló) testtartásban áll egy 3. Sadksari. XVII—XVIII. sz. Petrás felvétele kettős lótusztalapzaton, jobbkezét „kegyosztó" (varada) mudrában tartja, balkeze eredetileg a váll mellé emelkedő lótusznak azóta letört szárát fogta. Fején korona, usnísa (fejtető-dudor, a koncentrált szellemi erő kifejezője), ennek tetején csinlámani (a „gondolat drágaköve"), a megvilágosult értelem jelképe. Bódhiszattva-ékességek és ruházat, mely utóbbi az Indiában ősidőktől mai napig viselt dhóti redőzött lepléből áll. Vállán átvetve az upavita zsinór, a beavatottság jele. — Bronz, aranyozás nyomaival. 22 cm magas. 8 2. Mahászahaszra-Pramardaní, az „Öt nagy Védelmező" (MahápanycsaRaksá) egyike, női istenség. Egysoros lótusztalapzaton, a szattvászana nevezetű helyzetben ül. Tántrikus ábrázolás. Négy kar : a jobb kezekben, felülről lefelé : 1. kard (khadga), 2. hiányzik az eredetileg belé illesztett jelkép ; a balkezekben, alulról felfelé : 1. pányva (pása), 2. vagdalókés (kartrika). Fején korona, Bódhiszattva-ékességek. 9 Finom formák, kecses mozdulat, biztos mintázás és figye7 Ananda K. Coomaraswamy, Geschichte der indischen und indonesischen Kunst, Verl Hiersemann, Leipzig, 1927. 8 Közölve még : E. Baktay, Recent Acquisitions of the Museum of Eastern Asiatic Arts in Budapest, Acta Orientalia, Tom. I., fasc. 1. 1951. Budapest. Plate X. — Horváth Tibor, Ázsia művészete, Képzőművészeti Alap könyvkiadó vállalata, Budapest, 1954. 100. kép. 9 A jelképek nem egészen egyeznek az A. Gordon "The Iconography of Tibetan Lamaism" c. munkájában (Columbia University Press, New York, 1939) közölt leírásokkal, de
