Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Baktay Ervin: Nepáli fémplasztika a Keletázsiai Művészeti Múzeumban

Vadzsrajána irányzat a hindu Siva-tiszteletből átvette a Sakti-kultuszt is, amely szerint az istenség a pozitív, férfias létesítő elemet fejezi ki, míg a ható, formáló ereje (sakti), mint negatív világelem, a nőiségben nyilvánul meg ; a két pólus hiánytalan egyesülésében a nagy misztériumot látták, így a Mahájána istenségei is megkapták a maguk női kiegészítőit, Sakti-jukat, s az ún. tántrikus buddhizmus éppen ezt a kultuszt állította középpontba. A Mahájána eszmevilága az alkotó képzeletet rendkívül megtermékenyítette. A művészet egész képletes világot teremtett a számtalan alakzat ábrázolásával. Az ikonográfiái szabályok döntő jelentőséget nyertek, hiszen csak a meghatározott ábrázolásmód, a testtartás, a kezek és lábak helyzete, a fejek és végtagok száma, a viselt jelképek stb. tették lehetővé az ábrázolt istenség személyazonosságának felismerését. Az ikonográfiái elemeknek, a testhelyzet vagy ülésmód (ászana), a kezek tartása (mudrá), a jelképek (laksana) ismeretének komplikált tudományán a szerzetes-papok őrködtek. A művészek jórésze közülük került ki, ha pedig világi mester formálta meg a képmásokat, a papok ellenőrizték, hogy az ábrázolás minden tekintetben megfeleljen a kánoni szabályoknak. Ez a merev szabályosság azonban még nem biztosíthatta az alkotás művészi értékét. A mesterségbeli tudás és a művészi kifejezőképesség elengedhetetlen előfeltétel maradt. A stílus már kialakult. A gandhárai hellenizmus az V. századig elcsökevényesedett és megszűnt. Mathura indiai gyökerű művészete létrehozta az alapvető típusokat. A fejlődés megtette az utat az archaikus kezdetektől a tudatos érettségig. Ezt az indiai klasszicizmus, a Gupta-korszak hozta meg, a IV—VI. században. A buddhista művészettel párhuzamosan a hindu (bráhmanista) művészet is kifejlődött, sőt létrejött egy általános indiai művészet, amely csak annyiban volt buddhista, hindu vagy dzsaina, amennyiben e vallások tárgykörét dolgozta fel. Az eltérő jelleg inkább csak az ikonográfiái elemekben jutott kifejezésre ; az élet ábrázolása, a stilizált formák kialakítása, a kifejezés hatásossága a fejlődés magas fokán egyaránt jellemezte az indiai alkotásokat. A klasszikus kor eredményei Indiaszerte meghonosodtak. Vidékenként ter1. Padmapáni. XV. sz. Balázs felvétele