Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Tasnádiné Marik Klára: Két világkiállítás iparművészeti tanulságai

1849-ig Szentpétervár, Moszkva, Varsó rendeznek két-, illetve négyéves időközökben rendszeresített ipari kiállításokat. Kopenhága 1836-ban, Dublin és Bécs 1839-ben, Brüsszel 1841-ben, Pest köztudomásúan 1842-ben csatlakozik. Angliát és Franciaországot kivéve, az összes államokban a mezőgazdaság ekkor még magasan az ipar fölött áll. E két ország, de főleg Anglia mintegy monopolizálja magának az ipart. Ezeket a kiállításokat az iparosodásért vívott harc megkezdésének tekinthetjük. A múló látványosságok mellett komoly szerep jutott a helyzetképet dokumentumként rögzítő kiállítási jelentéseknek. Érdekes jelenség, hogy magában Angliában apróbb helyi ipari kiállításoktól eltekintve nagy össznemzeti bemutatóra a század közepéig nem került sor. Az angol tömegipar a XIX. század első évtizedéig kereskedelmi szerződések révén úgyszólván versenytárs nélkül fejlődött ki. Az ipar világában kivívott helyét jóformán harc nélkül szerezte meg, s így az össznemzeti kiállítás ösztönző hatására sokáig nem volt szüksége. Az az ok, hogy az össznemzeti kiállítási eszme mint a gyűlölt Bonaparte találmánya vagy egy fejlett ipari államnak „bazárszerű" rendezvényeken szereplése méltatlan az angol iparhoz, csak mellékkörülmény. A század közepéig Anglia nem kívánta, hogy gyáriparát, főleg gépeit mások is megismerjék. Ez okból egyes gépek kivitelét szigorúan büntették. Ebben az időben Britannia nem gépeket, hanem az általuk gyártott árut kívánta exportálni. A porosz iparosodást Beuth indította el szívós küzdelemmel az Angliában titokban megvásárolt és alkatrészekben a kontinensre csempészett gépekkel. Fáradozásainak eredménye az 1844-ben Berlinben a Zeughaus-ban megrendezett kiállítás volt.

11 A kiállítást követő évben kiadott háromkötetes jelentés megemlékezett minden kiállított tárgyról és egy-egy iparágat történeti és technikai szem pontból részletesen ismertetett.

12 A jelentésből a Zollverein megtudhatta, hogy területén még olyan szövőszékek működnek, amelyek már kihalásra vannak ítélve, hogy 1797 és 1844 között Berlin selyemszövőszékei 2316-ról 1428-ra csökkentek s hogy a Zollverein területén összesen 18 041 selyem- és félselyemszövőszékkel szemben Franciaországban 84 460 tisztára selyemszövőszék működik. Továbbá, hogy a német vitorlások orosz vitorlákkal hajóznak, mivel a németek legföljebb csak dél-amerikai exportra alkalmasak. Az iparosodásra nehezen hajlamos németség ezen a kiállításon az iparművészetről teljesen megfeledkezett. Ez a fogalom azonban akkor még teljesen ködös volt, bár a textiliparban Schinkel fáradozott művészi tervekkel a művészi színvonal emelésén, sőt később a bútor- és vasipar számára is készített igen művészi terveket. A számunkra érthetetlen eljárással készített „gyapjúmozaik"

13 szőnyegek már a századforduló kritikusai előtt sem tartoztak az iparművészet körébe. ízléstelen szegényes próbálkozásoknak minősítették. Hasonló a vélemény az ekkor kiállított hímzésekről is. Viszont iparművészetnek tartották 11 Ez volt az első körforgalomban irányított rendezésű kiállítás. A belépőt a feljáratnál felirat figyelmeztette, hogy ballábbal indulva, azután állandóan jobbra tartva tekintse meg a látnivalókat. Reuleux : i. m. 12 Igen mulatságosan nyilvánul meg a porosz militarista szellem az Egels-féle mozdony teljesítőképességének meghatározásában : „47 perc alatt 920 főnyi katonaságot szállított Berlinből Postdamba." Reuleux : i. m. 13 Egymásrafektetett, majd összesajtolt gyapjúfonalak, szélükön ragasztógumival rögzítve, amiből géppel különböző rétegeket vágtak ki, ami virágos, vagy állatalakos díszítményt adott. Reuleux : i. m.